Van egy álmom

Létrehozva: 2008. szeptember 15., 08:25	nyomtat	küld

A jelek szerint most Miskéri Lászlónak is van egy álma. Nevezett illető a Békés Megyei Vízművek szakszervezeti titkára, és az a gondja, hogy Szarvas fideszes polgármestere, Babák Mihály nem szíveli a vízmű szakszervezeti kollektíváját. Mint ahogy a Hír6.hu portál beszámol róla, a 2002-ben Az Év Polgármesterévé választott Babák a vízdíjról folyó képviselő-testületi ülésen azt találta mondani, hogy a szakszervezetiek ne csak nyaralgassanak, dolgozzanak is. Hozzátette még, hogy a legjobb volna kirúgni az összes szakszervezeti alkalmazottat a Békés Megyei Vízművek Zrt.-től. A jelek szerint Miskériék annyira szívükre vették Babák kifakadását, hogy szombat délelőtt demonstrációt tartottak Szarvason. Miskéri ott vallotta be, hogy van egy álma, tudniillik, hogy őket senki se fenyegesse, a politika pedig ne szóljon bele a szakszervezeti mozgalom ügyeibe. Az álmodókhoz csatlakozott Borsik János elméleti mozdonyvezető, az Autonóm Szakszervezeti Szövetség elnöke is, vitriolos beszédében bátran kiállt a szarvasi szakszervezet mellett, és többek között azt mondta, Babák alkotmányos jogokat sértett.

Két eset lehetséges. Azt egyik, hogy a felek kölcsönösen elnézik egymás gyengeségeit. Babák nyilvánvalóan a vita hevében, némileg felelőtlenül nyilatkozott. Fontos körülmény, hogy időközben visszavonta kijelentését. Persze, ha minden elhamarkodott mondat mellé diktafont állítanánk, alighanem fel is számolhatnánk az alkotmányos berendezkedést ebben az országban. Ha ezt figyelembe veszik a támadók, cserébe valószínűleg Babák sem csinálna ügyet abból, hogy alkotmányos jogsértéssel vádolták meg egy nagygyűlésen. A szarvasi polgármesternek ugyanis sem jogköre, sem hatalma nincs a szakszervezeti bazár bezárására. Tartok tőle azonban, hogy az elegancia még mindig nem sajátja politikai kultúránknak. Babák megtette, ami elvárható volt tőle, a támadók azonban nem hátrálnak. Jól tudják, hogy a tét nem a szarvasi polgármester állása és becsülete, többről van itt szó.

A szarvasi ügy feltűnően hasonlít a szentesi botrányra. Ott két iskolaigazgató kinevezése ellen lármázták fel a fél várost, a demonstráció szervezői szintén az emberi jogokkal példálóztak, egy megkopott tekintélyű helyi tanár álkönnyeivel küszködve még ezt is eldalolta: "Miért hagytuk, hogy így legyen?" Meglepő és mulatságos. Arra a csekélységre viszont figyeljünk oda, hogy a szentesi lázadóknak a fideszes megyei önkormányzattal volt bajuk, a szarvasiaknak pedig a fideszes városi vezetéssel. Túl sok itt a véletlen.

Miután a magyar vidék a legutóbbi választáson narancssárgába borult, nem könnyű az élet Miskéri Lászlóéknak. Marad a régi mozgalmi fegyver, az utca mozgósítása. Csakhogy, fájdalom, már ez sem az ő terepük. Szentesen és Szarvason egyaránt néhány száz embert tudtak kivinni, ez utóbbiban dunántúli szakszervezeti szimpatizánsok dagasztották a létszámot. A jelek szerint a szentesi és szarvasi demonstrációk szervezői országos főpróbát tartanak, egyszerűen tesztelik a közhangulatot. A kiváltó ok nagyjából annyi, mint Kövér László "köteles beszédénél": belecsimpaszkodnak egy kétes értékű félmondatba, aztán telesírják a világot, félelmet színlelnek, miközben jól tudják, hogy a hajuk szála sem görbül, maradhatnak a helyükön. Hiszen ők vannak kormányon, nem a Csongrád Megyei Közgyűlés vagy éppen Babák Mihály.

Nekem is van egy álmom. Azt álmodom, hogy az úgynevezett szakszervezetek csak egyetlen alkalommal sikerrel védik meg a dolgozókat a Gyurcsány-kormány önkénye, a sorozatos elbocsátások, az elszegényedés ellen. Hogy Miskéri László és a többiek végre termelőmunkát végeznek a városi igazságosztás helyett. Az az álmom továbbá, hogy Miskériék valamilyen módon kijárják: ne csak a Békés Megyei Vízművek dolgozói, de a fideszes vezetésű szarvasi önkormányzat dolgozói is kapjanak havi pluszjuttatásokat, például élelmiszerjegyeket. Azt is álmodom, hogy a szarvasi szakszervezet vezetői olyannyira áhítják az igazságot, hogy nagyszabású demonstrációt szerveznek a Kossuth térre, ahol az országos kifosztás és a szarvasi emberek tönkretétele ellen tiltakoznak. Álmodom, hogy Magyarországon a szakszervezeti mozgalomból nem lehet ezután alanyi jogon megélni. Hogy önként közzétett és nyilvános vagyonbevallásaik alapján az érdekvédelmi vezetők meggyőzően bizonyítják, nem állnak politikai zsoldban.

Álmodom továbbá, hogy a normális emberek többsége újra és újra felülkerekedik a semmihez sem értő, dolgozni nem szerető, partvonal mellől bekiabáló felelőtlen kisebbségen.