Azonnali lépéseket javasoltunk a klímaváltozás okainak kezelésére, és érveltünk a mellett, hogy bizonyos éghajlati hatások elkerülhetetlenek. Mégis, az üvegházgáz-kibocsátás globális korlátozása terén lassú a haladás.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2007-ben megerősítette, hogy az éghajlat jelenleg is változik, és az ember okozta melegedés számos geofizikai és biológiai rendszerre hatással van. A földi átlaghőmérséklet 1906 és 2005 között 0,74 oC-kal emelkedett, amihez a következő húsz évben várhatóan további 0,2 - 0,4 oC emelkedés járul. Emiatt további, például a sarkvidéki jégtakaró fogyásából és a tengerszint emelkedéséből fakadó következmények immár elkerülhetetlenné váltak.

A legsérülékenyebb területek a vízkészletek, az élelmiszer-ellátás, az egészség, a tengerparti települések és néhány ökoszisztéma (különösen a sarkvidékeken, a tundra övben, a magas hegységekben és korallzátonyokon). A legérzékenyebb területek valószínűleg az arktikus térség, Afrika, a kis szigetek és Ázsia sűrűn lakott deltatorkolatai.

A szén-dioxid-koncentráció emelkedésével ezek a hatások egyre súlyosabbakká és kiterjedtebbekké válnak mind földrajzi, mind ágazati értelemben. Az éghajlat stabilizálásához a kibocsátásokat fokozatosan a természetes nyelők nettó kapacitásának szintjéig kellene lecsökkenteni, ami kevesebb, mint fele a mai kibocsátásnak. Haladéktalan nagyléptékű kibocsátás-mérséklésre van tehát szükség. A G8-ak vezetői 2007. évi heiligendammi csúcstalálkozójukon megállapodtak abban, hogy komolyan mérlegelik a kibocsátások 2050-re történő megfelezését. Sürgetjük hát a G8+5 országok vezetőit, hogy tegyenek meg mindent az elhatározás megvalósítására, és tartsák magukat a kibocsátás ilyen mértékű csökkentéséhez.

A mérséklésre irányuló politikák kidolgozása, bár alapvető fontosságú, de nem elegendő.

Alkalmazkodásra is szükség van, amennyiben a klímaváltozás legsúlyosabb következményeit jelenleg és a jövőben enyhíteni szeretnénk. A kibocsátás mérséklése és a változáshoz történő alkalmazkodás egymást kiegészítik, és együttesen jelentősen csökkentik a klímaváltozás hatásainak kockázatát.

Alkalmazkodás

A klímaváltozás napjaink nyomasztó problémája. Már most szükség van az alkalmazkodásra, a válaszadás elmulasztása jelentős kockázatokat hordoz. Az IPCC szerint:

• Ha a földi átlaghőmérséklet csupán 2,0 oC-kal meghaladja az 1990. évi szintet, az már képes felerősíteni, ill. kiváltani olyan hatásokat, amelyek csökkentik a vízellátás és az élelemhez jutás biztonságát.

• 2,0-4,0 oC-os melegedés a biológiai változatosság széleskörű csökkenését, a mezőgazdasági termőképesség globális romlását, és hosszabb fennmaradás esetén a tengerszint méterekkel való emelkedését eredményezi, utóbbit a szárazföldi jéghátságok olvadása következtében.

• A melegedés 4,0 oC-ot meghaladó mértéke a sérülékenység olyan fokozódását váltaná ki, ami meghaladja sok környezeti és társadalmi alrendszer alkalmazkodó képességét.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007. áprilisában napirendre tűzte azt a fenyegetést, amelyet az éghajlatváltozás halmozódó hatásai okozhatnak, különös tekintettel a környezeti, társadalmi és gazdasági következményekre, és ezek jelentőségére a béke és a biztonság szempontjából. Hosszú távon a Föld minden térségét érinti a változás, ám a fejlődő országokat a legerősebben, melyek sérülékenységét a változástól független, egyébb nehézségek is fokozzák.

Az emberiség története folyamán alkalmazkodott a környezetéhez. Csakhogy a klímaváltozás jelenlegi üteme és nagyságrendje mellett nem bízhatunk e spontán mechanizmusokban. Válaszadásunkban lépésváltásra van szükség, amit globális, regionális és helyi szintű akciókkal érhetünk el. A helyi szintek vezetőit érdekeltté kell tenni a hatások vizsgálatában és a megoldások körvonalazásában. Ugyanakkor, a Föld és a nemzetek irányítóinak is kezelniük kell azokat a nagytérségű hatásokat, amelyek széleskörű erőfeszítéseket követelnek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében.

Az alkalmazkodás stratégiai megközelítésének a fenntartható fejlődés elvén kell alapulnia. Közvetlen első lépésként a kormányoknak olyan intézkedéseket kell tenniük, amelyekkel fokozzák a meglévő környezeti stresszhelyzetekkel szembeni ellenálló képességet. Az ilyen intézkedések egyszersmind a klímaváltozással szembeni kitettséget is csökkenteni fogják. Mindez rászorítja a kormányokat annak felismerésére, hogy milyen szerepet játszanak az ökoszisztémák és a természeti rendszerek az emberek alapvető szükségleteinek (víz, élelem és hajlék) biztosításában. E stratégiai megközelítés célzott intézkedésekre váltására azután nyílik lehetőség, hogy elkészülnek a részletes hatásvizsgálatok, és megtörténik a legfontosabb sérülékenységi területek körvonalazása.

Az alapkutatások, a műszaki fejlesztés és az eredmények átadása fontos szerepet játszik a nemzetek alkalmazkodó képességének javításában. A sérülékenység gazdasági, társadalmi és környezeti okainak megértése elősegíti majd a megfelelő szakpolitikai megoldások kidolgozását, és erősíti a piac reagáló képességét ezekre a hatásokra. A kormányok és az üzleti szféra alkalmazkodási megoldásokat fejleszthetnek ki, elkerülve, hogy a klímaváltozást figyelmen kívül hagyó technológiai és infrastrukturális beruházások történjenek. Mindez további nemzetközi prioritások valóra váltásához is hozzájárul, beleértve a Milleniumi Fejlesztési Célokat (Millennium Development Goals - MDG) is.

Szénkímélő társadalom

A szénkímélő társadalom nemcsak az energiaigény kisebb széntartalmú forrásokból való fedezését jelenti, hanem energiamegtakarítást is. A fenntartható fogyasztás alapvető változásokat igényel a társadalom minden szintjén és szektorában, ideértve az energiatakarékos épületeket, a szénkímélő közlekedést és a hatékonyabb ipari folyamatokat.

A szénkímélő társadalommá való átalakulás lehetőséget kínál a mérséklésre és az alkalmazkodásra, egyaránt. A mérséklés nem megoldás ugyan mindenre, de számos éghajlati hatás korlátozható, késleltethető, sőt elkerülhető, ha sikerül lecsökkenteni a kibocsátást.

Az üvegházgáz-kibocsátás mérséklése mellett lehetőség van olyan kiegészítő megoldások kutatásának fellendítésére is (ideértve ún. geomérnöki megoldásokat és az újraerdősítést), amelyek hozzájárulhatnak a stabil éghajlat fenntartásához. A G8+5 országok akadémiái konferenciát szándékoznak rendezni e technológiai lehetőségek megvitatására.

A szénkímélő társadalomba való átmenet megköveteli egységes elvárások felállítását; gazdasági eszközök kimunkálását és az energiahatékonyság előtérbe helyezését valamennyi ágazatban; az egyéni viselkedés változásának támogatását; a technológiák átadásának erősítését, hogy ugrásszerűen át lehessen térni a tisztább és hatékonyabb technológiákra; erőteljes tőkebefektetést a szénmentesítő technológiákba és olyan szénkímélő energiaforrásokba, mint a nukleáris energia, a napenergia, a vízi energia és más megújuló energiaforrások. E megállapításokat az Akadémiaközi Tanács jelentésében (Lighting the Way - Toward a Sustainable Energy Future) is hangsúlyoztuk.

Eljárásokat kell kifejleszteni és a gyakorlatban alkalmazni a szén-dioxid befogására, tárolására és elsüllyesztésére (CCS), különösen a szén felhasználása nyomán, ami a következő ötven évben is az áramtermelés és más ipari folyamatok elsődleges energiaforrása lesz. A G8+5 országok gazdaságai vezető szerepet vállalhatnak a CCS-technológiák fejlesztésében. Ez egyszerre jelenti a kormányok és az ipar bevonását azon gazdasági és szabályozási feltételek közös kimunkálásába, amelyek a CCS előremozdításához szükségesek, valamint a nemzetközi koordinációt a demonstrációs telephelyek kialakításában.

Tekintettel a globális energiarendszerek időkésleltetésére mint belső tulajdonságra, most kell lépéseket tenni annak érdekében, hogy elérjük a 2050-re kívánatos célokat. Miközben a fejlett világnak kell irányítania a technológiai átalakulást és a fejlődő országoknak történő technológiai átadást, illetve a velük való kooperációt, az sem közömbös, hogy mivel tudnak a fejlődő és a most kiemelkedő gazdaságú országok mindehhez jelentősen hozzájárulni.

A szénkímélő társadalomba való átmenet megköveteli az erdőirtással és az ökoszisztémák leromlásával kapcsolatos kibocsátások mérséklését is, ami fejlettebb mezőgazdaságot és fenntartható erdőgazdálkodást feltételez

Következtetések

Az éghajlat változására történő válaszadás megköveteli a mérséklést és az alkalmazkodást annak érdekében, hogy megvalósítsuk a szénkímélő társadalmat és a fenntarthatósági célkitűzéseket. Sürgősen felhívjuk a világ minden nemzetét, de különösen a G8-ak Japánban, Hokkaido szigetén tartott csúcsértekezletének résztvevőit a következő lépések megtételére:

• Hívják fel a G8+5 országok kormányait arra, hogy állapodjanak meg jelentős számú CCS demonstrációs telephely létrehozásában, amihez 2009-re megvalósítási menetrendet, támogatást és egyeztetett terveket is rendeljnek.

• Készüljenek a klímaváltozás kihívásaira és kockázataira az előrejelző és alkalmazkodó kapacitások erősítésével globális, nemzeti és helyi szinten, továbbá a fejlődő világ segítésével a sérülékenységi vizsgálatok elvégzésében és azok eredményeinek értelmezésében.

• Tegyenek megfelelő gazdasági és szakpolitikai lépéseket a szénkímélő társadalommá alakulás felgyorsítására; bátorítsák és serkentsék az egyéni és a nemzeti viselkedésben ehhez szükséges változásokat.

• Segítsék elő a tudományos és a technológiai együttműködést, az innovációt és az ugrásszerű átalakulást, például alapvető szénkímélő és alkalmazkodási technológiák átadásával.

• Sürgessék kormányaikat az üvegházgáz-mérséklési technológiák és az éghajlatváltozási hatások kutatásának támogatására.

Mint tudományos akadémiák, elkötelezettek vagyunk a saját kormányainkkal való együttműködésre ezen lépések valóra váltásában.