"Pesten a víz talán klórosabb, mint kellene, de én nem mondanám, hogy büdös." Kádár Mihály, az Országos Környezetegészségügyi Intézet (OKI) igazgatója így reagált a felvetésre, miszerint a pesti víz a budaival ellentétben kifejezetten klór szagú. A Duna vize két területről: a Szentendrei és a Csepel szigetről érkezik tisztítás után a fővárosi háztartásokba. A tisztítás első fázisai mechanikai jellegű, vagyis a víztest alatti talajrétegek szűrik meg elsőként. A budaiak szerencséje, hogy hozzájuk a Szentendrei szigetről érkezik az ivóvíz, ami olyan jó minőségű, hogy vegyi tisztítására szinte nincs is szükség. Ezzel szemben a pesti oldalon lakók a Csepel sziget térségéből kapják a vezetékes vizet, ami a sziget talajának szennyezettsége miatt további kémiai tisztításra szorul.

Kádár Mihály szerint a fő gond nem annyira a Duna vizének minőségével, hanem az említett szűrőtalajréteggel kapcsolatban lép fel, a Csepel sziget környékének talaja ugyanis vassal és mangánnal szennyezett. Az innen nyert vízben könnyebben indulnak meg káros mikrobiológiai folyamatok, ezért azt kezelni kell, mielőtt megkezdhetné útját a vezetékekben - mondta el a szakértő.

Mindez egyrészt azt jelenti, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - mindkét part lakói a Duna vizét isszák, és egyúttal azt is, hogy a helyzet a talaj minőségéből adódóan valószínűleg nem változik a jövőben.

Szerencse, hogy a Duna bőséges vízhozamának köszönhetően nem várható, hogy Budapestnek a közeljövőben ivóvízhiánnyal kell küszködnie, az ivóvíz ára azonban Kádár Mihály szerint emelkedhet, mivel a vízművek az esetek egy részében a tényleges bekerülési árnál olcsóbban adják tovább az ivóvizet. Mindezt azonban csak addig tehetik meg, ameddig nem szándékoznak uniós forrásokkal támogatott ivóvízminőség-fejlesztési projektekbe kezdeni, az ilyen pályázatok ugyanis előírják, hogy a fejlesztés költségeit a szolgáltatók beépítsék az árba.

A Fővárosi Vízművek az eltérő vízminőséggel kapcsolatban úgy nyilatkozott: a klór érzékelése egyéni érzékenységtől is függhet, a társaság ebben a tekintetben a szükséges minimum elvét követi. Mint arról tájékoztattak, a déli (csepeli) vízbázisból származó víz a hálózatba táplálás előtt vas- és mangántalanításon megy keresztül.

Ezt követően a hálózatba táplált víz jellemzői már nem térnek el jelentősen egymástól. A vízbázisokról származó víz a hálózatba jutva különböző mértékben keveredik az állandó jó minőség érdekében. Hozzátették: a vízminőséget mind a társaság, mind a felügyeletet ellátó ÁNTSZ folyamatosan ellenőrzi, a vonatkozó kormányrendeletben meghatározott vízösszetételi paraméterektől egyetlen szolgáltató sem térhet el.

Az ÁNTSZ valóban rendszeresen ellenőrzi az ivóvíz minőségét, a vizsgálatok eredménye azonban nem minden esetben egyezik meg a vízművek által végzett tesztekével - tájékoztatott dr. Borsányi Mátyás, az Országos Környezetegészségügyi Intézet munkatársa. Az eltérések oka, hogy a vízművek a vízátadás helyén, azaz a vízóráknál figyelik az összetételt, és - az ÁNTSZ-szel ellentétben - nem a víz fogyasztásának helyén. Vagyis a vízművek adatai sa csőrendszerben lévő vízre vonatkoznak, az ÁNTSZ-éi viszont gyakorlatilag a csapból kifolyó vízre.

Az ivóvízbe számos szennyeződés kerülhet, miközben az elosztó rendszeren a fogyasztóhoz jut. A főbb vezetékek szennyeződésein kívül például a magasházak esetében a belső vezetekékek kiépítése is vezethet szennyeződéshez. Ha túl közel kerül egymáshoz a hideg és a meleg vezeték, a baktériumok sokkal könnyebben szaporodhatnak el a vízben. De maga a lakásokban található csap is jelentős szennyezés-forrás lehet. Borsányi Mátyás felhívta a figyelmet arra: reggelente érdemes alaposan kiengedni a vizet a csapból, mielőtt elkészítenénk a kávénkat/teánkat, különben azt kockáztatjuk, hogy nagy mennyiségű nikkelt fogyasztunk el a vízzel együtt.

A szakértő szerint fontos néhány körülményt figyelembe venni, mielőtt utólagos vízszűrő vásárlására adjuk a fejünket. A csapra szerelhető szűrőkben például a meleg és a pangó víz hatására könnyen elszaporodhatnak a baktériumok. Az újabb modellekben használt UV-fény ugyan valóban elpusztítja a vízben található kórokozókat, ám az UV-lámpák csak a bekapcsolást követő mintegy negyedóra múlva kezdenek teljes intenzitással működni, vagyis hirtelen csap-nyitás és -zárás esetén nem nyújtanak megfelelő védelmet. A legújabb, fordított ozmózison alapul eszközök minden iont eltávolítanak a vízből, desztillált vízzé alakítva a csapvizet. Mivel ez nem egészséges, a szerkezeteket az ásványi anyagok pótlására alkalmas kiegészítővel kell ellátni. A gond az, hogy a víz ezeken történő átfolyatása nem hatékony, így újabb tartályokat is egybeépítenek a szűrőkkel, a tartályban álló víz pedig már jó táptalaj a baktériumok számára, csakúgy, mint az irodákban használt, flexibilis csövekkel szerelt vízadagolók, amelyek csőveiben előszeretettel szaporodnak el a kórokozók. A felsorolt kockázatok miatt minden vízszűrőt legalább negyedévente teljesen ki kell tisztítani.

Borsányi Mátyás szerint a legjobb, ha mindenki az egyéni egészségi igényeinek megfelelő ásványianyag-tartalmú vizet választ. A csapvíz helyett csak akkor érdemes az érzékeny személyeknek (kismamák, csecsemők) ásványvizet fogyasztaniuk, amikor a Duna túl magas vagy túl alacsony vízállás menehezíti a természetes szűrést.