Jelenleg úgy áll a dolog, hogy beérjük a reménnyel. Reménykedünk abban, hogy ha majd egy másik kormány, egy másik miniszterelnök gyakorolja a hatalmat, az majd nem él vissza vele. Bár minden lehetősége meglesz ugyan arra, hogy érvényesítse a "győztes mindent visz" elvét, ő mégis önmérsékletet tanúsít. Alárendeli majd hatalmi ambícióit a nemzet érdekeinek. Remélni persze lehet. Meg csalódni, tiltakozni, azt megunva pedig hazamenni.
A valóság ugyanis az, hogy társadalmi érdekérvényesítő képesség és a többségi jogok érvényre juttatását segítő alkotmányos feltételek hiányában lényegi változás nem várható. Egy demokratikus modell csak akkor lehet tartós, ha azt és képviselőit alapvető közbizalom, társadalmi együttműködés és eredményesség jellemzi. Ma mindhárom hiányzik. Ezen pedig nem segít önmagában sem előre hozott választás, sem kormányváltás, sem népszavazások sora. Nem segít, mert a halmozottan előnyös helyzetű hatalmi-gazdasági csoportok által támogatott egyik vagy másik politikai erő visszaélésszerű, önkényes hatalomgyakorlásával szemben nincsenek többségi eszközök. Ez pedig csak a társadalmi hidegháború tartós fennmaradásához vezethet.
Az alkotmány szerint a köztársasági elnök őrködik az államszervezet demokratizmusa fölött. Egy olyan köztársasági elnöknek kellene a többségi érdekeket (demokratizmus) védeni a hatalommal szemben, aki ezen erők támogatása nélkül eleve pozícióba sem kerülhet. Azt pedig ki lehet találni, hogy a pártok támogatásukért mit kérnek, mit várnak cserébe. A pártoknak nem is kell aggódniuk. Az alkotmány a köztársasági elnök kezébe egyébként sem ad egyetlen olyan eszközt sem, amely e védelmet hatékonyan biztosíthatná. Az alkotmányos elnöki feladatkör jelenleg teljesíthetetlen. Akár a világbékét is hozzá lehetne venni. Csak egy erős legitimációjú elnöknek lehetne joga és kötelessége a közérdek és a közakarat védelmében fellépni - a célszerűség, az arányosság és a fokozatosság elveit betartva. Eszközei pedig a figyelmeztetéstől végső esetben az Országgyűlés feloszlatásáig terjedhetnének.
A fennálló, csupán formálisan demokratikus modell másik jellemzője a politikai felelősség gyakorlati megszűnése. A parlamenti képviselők és állami vezetők esküjükkel nem enyhébb, hanem elvileg szigorúbb jogi és morális helyzetbe kerülnek. Amiből az következik, hogy nem fogadható el a közhatalom gyakorlásával összefüggő hamis tényállítás, a közvagyon rovására elkövetett normaszegés. Nem fogadható el az állampolgárok tájékozódásának akadályozásával összefüggő kötelességszegés, így különösen a parlamenti vizsgálóbizottságok eredményes működésének veszélyeztetése sem. Ezeket akkor is hivatalvesztésnek, illetve mandátumvesztésnek kell követniük, ha bűncselekmény nem állapítható meg. Az állami vezetőkkel szemben az alapos gyanúval indult büntetőeljárást akkor is le kellene folytatni, ha akár elévülés, akár kóros elmeállapot miatt, akár más okból a cselekmény nem büntethető. A bűncselekmény elkövetésének megállapítását pedig ez esetben is hivatalvesztésnek kell követnie. A mentelmi jog célja nem a törvényekfelettiség biztosítása, ezért a fenti elvek szerinti újraszabályozása is szükséges.
Meg kell szüntetni, illetve új tartalommal kell megtölteni a "politikai védelem" fogalmát. Ne az igazságszolgáltatástól való védelmet jelentse, hanem a szakmailag rátermett államigazgatási karnak, illetve a független intézményeknek nyújtson biztos hátteret. Ezért pedig a köztársasági elnöknek kellene a politikai felelősséget viselnie.
A társadalomnak pedig meg kell fogalmaznia a hatalomgyakorlókkal szembeni elvárásait. Mindenekelőtt a hatalom korlátait jelentő intézményes garanciákat kell társadalmi megrendelésként a hatalomba lépés feltételéül szabni. Ki kell mondani, hogy a kormány egy demokráciában nem kaphat négy évre szóló politikai biankó csekket. Fel kellene ismernünk, hogy a gyakorlatilag korlátozhatatlan végrehajtó hatalom annak közvetlen haszonélvezőin kívül nem érdeke senkinek. Sem liberálisnak, sem konzervatívnak, sem baloldalinak. Ez a gyakorlat ugyanis értékektől, elvektől teljesen független.
Ha az intézményes garanciák egy új választás előtt nem valósulnak meg, akkor az ország sorsa újra pár tucat hatalomtechnikus, esetleg pár ezer párttag döntésein fog múlni.
A többségi érdekvédelem, a demokrácia újjáépítése nélkül ugyanis marad az őszödi köztársaság. Ami nem valamiféle átmeneti állapot. Immár maga a rendszer.