Láss újból csodát: a globális pénzügyi válság nem állt meg, begyűrűzött. Mi az hogy, nagyon is! Drágábbak lettek a hitelek, a pénzintézetek pedig sokkal óvatosabbak, mint korábban voltak. Eközben a nemzetközi cégek hazánkban működő leányvállalatai visszafogták a beruházásokat, egyik-másik helyen komoly termelési problémák adódtak, illetve akadt, aki csődbe jutott.
Ezzel együtt továbbra is tombol a hitelfelvételi láz a lakosság körében. És ez baj. Azért, mert a több mint egy éve az Egyesült Államokból kiindult világpiaci hitelkrízis nem akar szűnni. Mivel a pénz jelentős részét a magyarországi bankok a Lajtán túlról szerzik be, a kölcsönöket felvevő háztartások és vállalatok a tavalyinál kedvezőtlenebb feltételek mellett juthatnak forráshoz. De honnét is szereznének be külső forrásokat az itteni bankok? Hazánkban csekély a megtakarítási hajlandóság, abból nem lehet finanszírozni a hiteleket. Alan Greenspan amerikai exjegybankelnök okos ember. Tudja, mit beszél. Szerinte olyan pénzügyi válságba került az Egyesült Államok, amilyen egy évszázadban egyszer fordul elő, s ez valószínűleg recesszióhoz vezet. Nyakunkon az újabb globális krízis? Nem, pusztán a régi erősödik. Úgy tűnik, rendületlenül.
Hogy mi közünk van ehhez? Mi közünk az Egyesült Államokhoz, a globális hitelpiaci krízishez? A válasz: a kitettség. A magyar gazdaság - szemben a többi kelet-európai országgal - a legközvetlenebbül megérzi azt, ami a világgazdaságban zajlik. Ennek oka: a hazai gazdasági termelés döntő része a multik kezében van, mert a rendszerváltás óta mindmáig nem építettünk ki erős belső gazdaságot. S minthogy hanyatlik Nyugat-Európa gazdasága, csakúgy, mint az Egyesült Államoké, elapadnak az eddig biztosnak tartott megrendelések. Mindezt pedig tetézi a világgazdaságban tapasztalható pénzszűke. Vagyis: ha hazánkban tombol a kölcsönfelvételi kedv, akkor drágábban vesznek fel hiteleket a bankok is. Recesszió idején különösen! Ráadásul a magyarországi lakossági és vállalati pénzügyi kölcsönök döntő része már devizaalapú, ami akkor veszélyforrás, ha nem erős a forint. A magyar fizetőeszköz erejéhez pedig kétségünk se férjen: a csodák csak három napig tartanak. Ha nem erős egy ország gazdasága, ha nincsenek erős fundamentumok, aligha marad tartósan izmos egy valuta árfolyama. Vessük csak össze a nyolcvanas évek német márkáját a magyar forinttal: micsoda különbség!
A gondot természetesen az jelenti: kormányzati szándék sincs arra, hogy a megerősödő magyar gazdaság - legalább a távoli jövőben - valamelyest tompítsa a kedvezőtlen világgazdasági hatásokat. Márpedig azt felettébb kevés hajtogatni, hogy a válság nem gyűrűzik be.
Elegánsabb volna azt ajánlani: vegyék meg a Handelsblattot!