Felneszel az utca embere, ha új projekt megvalósulásáról adnak hírt a sajtó munkásai. Zsigerből gyanakodni kezd, rögtön éber lesz, mint a vadászvizsla. Mi tagadás, van oka rá, elvégre az utca embere már megélt ezt-azt. Hiszen ilyenkor százmilliókról szó, annyi pénzről, amelyet Havannán egy másfél szobás lakás konyhájában közvetlenül az Ali baba és a negyven rabló története után emlegetnek, mint a mesék világába tartozó kincset. Pedig ezúttal a vak is láthatja, hogy nemes a cél, országépítő a törekvés: neutronkutató központ Magyarországra, még pontosabban Debrecenbe való telepítését szorgalmazza a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium. A projekt 1,2 milliárd euróba kerülne. Ennek egynegyedét állná a magyar kormány, a többi uniós pénzből és magánbefektetők euróiból jönne össze.
A hírt tovább olvasva nyomban eszembe jutott drága apám intelme, aki tollforgatás helyett ügyvédi pályára szánt: hallgass rám, egy jó ügyvéd mindig megél... Mindenesetre a közreműködő fiskálisokat nem kell félteni. Az előkészítést végző ügyvédi iroda alapdíjazása ötvenmillió forint, s ezt akkor is megkapja, ha nem Debrecen, hanem a versenytárs Bilbao vagy a másik pályázó, a svéd Lund városa lesz a befutó. Erre mondják mifelénk: nagy baj már nem lehet... Siker esetén újabb nyolcvanmilliót fizet a Bajnai Gordon vezette minisztérium az irodának, melynek szolgálataira már a Malév privatizációjánál és az M6-os autópálya építésének pénzügyi tanácsadásában is számíthatott a magyar állam. Aki arra gondol, ezzel véget is ér a "csengetés", az nagyot téved. A szerződés értelmében az ügyvédi iroda még jogosan számlázhat nettó értékben a strukturális tanulmány elkészítésért tizenöt-, a jogi átvilágításért öt-, míg az információs memorandumért harmincmilliót. Együtt a százmillió.
Hiába, egy nagy projekt olyan alapos előkészítést igényel, amelyért semmilyen összeg sem drága. A tanulságért pedig nem kell messzire mennünk: nem kell mindenáron elkészülni valaminek ahhoz, hogy valakik jól járjanak.