A svéd EP képviselő, Lena Ek (ALDE) a Parlament ipari bizottságának (ITRE) ülésén (szeptember 10.) elmondta, "óriási hiányosság", hogy az Unió a klímapolitikán belül nem foglalkozik az erdők kérdésével.

Avril Doyle, kereszténydemokrata, az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS)megreformálásáért felelős ír képviselő is csatlakozott a fenti véleményhez. Európa a nemzetközi klímapolitikáról folytatott tárgyalások során nem lesz hiteles, ha az erdők problémájára vonatkozóan nem tesz javaslatot, mondta Doyle. A képviselő azt is szeretné, ha a téma mind a kibocsátás-kereskedelmi rendszerre, mind a "hatékonyság-megosztásra" vonatkozó különálló dokumentum tárgyalásakor előkerülne. Ez a javaslat lényegében a tagállamok ETS rendszeren kívüli szektorainak szén-dioxid kibocsátási kötelezettségeit írja le.

A Bizottság január 23-ai ajánlásában nem volt szó az erdőirtás megelőzéséről, melynek egyik hatékony eszköze lehetne például, ha a földtulajdonosoknak a meghagyott erdőkért pluszban ETS kibocsátási krediteket juttatatnának. A bizottsági ajánlás azért nem tért ki az erdőirtás témájára, mert nyilvánvaló nehézségek adódtak a szektorban történő kibocsátás mérésének hitelességében.

Az erdőirtás problémájával az kibocsátás-kereskedelmi rendszerre vonatkozó javaslat kapcsán sem foglalkoztak hivatalosan a Környezetvédelmi Főigazgatóságnál, mondta Dr. Bernhard Schlamadinger, a szerv képviselője 2006 novemberében. A tévedésért részben az EU megnövekedett energiaigényére fordított fokozott figyelem is hibáztatható.

Mivel előtérbe került a közlekedésben és az otthoni fűtéshez is felhasználható bioüzemanyag, egyre nagyobb földterületeket vetünk be az ehhez szükséges terményekkel, sőt egyre több területet - többek közt erdőket - alakítunk ennek érdekében termőfölddé. Mivel az előállításhoz biomassza szükséges, megnő a kihasznált földterület gazdasági értéke. Az erdőirtás elterjedésével viszont növekszik a szén-dioxid kibocsátás. A környezetmérnökök, akik szemmel tartják az erdők nem energetikai jellegű hasznát is, attól tartanak, hogy az európai energiaigény folyamatos növekedése megtizedelheti az erdőket. Megítélésük szerint a nem kötelező érvényű szabályozások nem elég hatékonyak ahhoz, hogy ezeket a túlkapásokat megfékezzék.

Valószínűleg az európai állampolgárok sem fordítanak kellő figyelmet az erdőkre. Az Eurobarometer friss, klímaváltozásról készült felmérésében a kapcsolódó aggodalmak között meg sem említi az erdőirtás és annak káros hatásainak kérdését.

Ami a nemzetközi szintet illeti, a 2012-ben lejáró Kiotói Protokoll tárgyalásaiban résztvevő 160 ország egyenként szembesül egy erdők védelmére vonatkozó egységes, nemzetközi keretrendszer kialakításának nehézségeivel. Még környezetmérnökök is fenntartással kezelik azt a javaslatot, mely az erdőket a globális szén-dioxid piac részeként kezelné. Félő ugyanis, hogy ez a döntés fordítva sülne el.