Ezen a verőfényes őszi napon - tizenhat évvel a rendszerváltozás után - a magyar társadalomnak, amely azt hitte, működőképes parlamenti demokráciában él, azzal kellett szembesülnie, hogy a látszólag demokratikus választásokat megnyerő Gyurcsány pártja parlamenti frakcióját azzal szembesíti, hogy a politikai hatalom megtartása érdekében, az ország érdekeire fittyet hányva, elvesztegettek másfél évet, és a rendelkezésükre álló kormányzati hatalmat csupán arra használták, hogy megnyerjék a 2006-os választást. Ennek érdekében elcsalták, elhazudták az ellenzék és az ország választópolgárai előtt a valós gazdasági adatokat, eltitkolták, milyen mértékben billent ki egyensúlyából a központi költségvetés.

Drámai hatást váltott ki, amikor az ország népe meghallgathatta a kormányfő zárt ajtók mögötti, kocsmaszleng alatti színvonalon előadott beszédét. "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi"- ismerte be a koalíciós pártok által elkövetett közös bűnt a kormányfő.

Azt, hogy a hatalom megtartása érdekében csak a választási kampányra koncentráltak, és elfuserált kormányzati politikájuk miatt elodázták a valóban szükséges kiigazítás megkezdését, az államháztartási reformintézkedések bevezetését. A Brüsszel felé vállalt szigorú konvergenciaprogram végrehajtásának szinte összes terhét a bérből és fizetésből élőkre igyekezett áthárítani a kormány - egészen a márciusi népszavazásig.

Emlékeztetőül: 2006. szeptember 16-án már szerte az országban tömegdemonstrációk kezdődtek a leszakadó rétegekre, a családokra és a nyugdíjasokra legnagyobb terhet rakó - a konvergenciaprogramból következő - nadrágszíj-húzogató kormányzati politika miatt. És szeptember 17-én robbant ki a botrány, amikor az emberek megtudták: azért van szükség ilyen durva sokkterápiára, mert ez az ára annak, hogy Gyurcsányék kormányzás helyett csak kampányoltak és hazudoztak.

Hogy kiderült sokadszorra, a kommunisták bármire képesek a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Néhány nap múlva a sok ember, közöttük vétlen, talán szocialista szavazó járókelő is a saját bőrén tapasztalhatta, milyen brutális rendőri erőszakot képes bevetni saját népe ellen a posztkommunista párt a hatalom megtartásáért.

Gazsó Ferenc baloldali szociológus mondta a botrány kirobbanását követően: "Gyurcsány Ferenc szavainak eredményeképp megsérült a parlamenti demokrácia tekintélye, a miniszterelnök elvesztette erkölcsi hitelét."

Gazsó szavai ma is érvényesek, ezt bizonyítja, hogy ismét gyülekeznek a Kossuth nevét viselő "műveleti területen" azok, akiknek még jelent valamit a parlamenti demokrácia, és akik úgy gondolják, egy hitelét vesztett ember nem lehet Magyarország miniszterelnöke.