A feladat amúgy nem túl bonyolult: rábírni néhány, a kormányhoz közel álló "ellenzéki" politikust a voksolásra, vagy pedig távol tartani őket a büdzsé végszavazásakor. A látszattal szemben: az SZDSZ is ellenzéki párt, még ha prominensei nem is adták fel a tisztes megélhetést nyújtó felügyelőbizottsági állásokat.

Akár mérget is vehetünk rá: lesz 2009-es költségvetésünk. Ám a gondok ekkor kezdődnek! Ha hihetünk a kiszivárgott információknak, jövőre feszes büdzsénk lesz. Általában négy-öt százalékos visszafogást tervez a kabinet a szaktárcák esetében, ami nem túl biztató, hiszen az ideinél is kevesebb pénz jut majd az amúgy is csapnivalóan alacsony minőségű közfeladatok ellátására. Ügyes: a pénzügyi tárca egyrészt általános kétszázalékos megtakarítást írt elő, másrészt "elhappolja" az egyensúlyi tartalékot.

Itt egy kicsit ragadjunk is le. Tudniillik utóbbi összeg a minisztériumi kiadások három százalékát teszi ki. Ez az a pénz, amelyet rossz időkre tettek félre a költségvetésben. Ha a helyzet jó, vagy megfelel a számítottnak, a tartalék elkölthető. Ha nem, hát nem.
A pénz így a tárcáké is - meg nem is. Most a kormány azt tervezi, hogy ez az idén oda is adott, meg el is vont keret nem lehet alapja a jövő évi tervezésnek.
Nézzük, mi a helyzet az idei többletbevétellel! Az idén ugyanis keletkezett némi pótlólagos forrás a magasabb pénzromlási ütemből, a nagyobb energiaárakból és a gazdaság fehéredéséből.

Átvihető-e a pénz? Lehet-e belőle tartalékolni? A Pénzügyminisztérium ide vonatkozó számításai szerint keletkezett ugyan száznegyvenmilliárdos többletbevétel, de azt mind elviszik a többletkiadások. Például a tervekben szereplőnél magasabb kamatok miatt az államadósság törlesztésére is többet kell majd fordítani az eredetileg vártnál, de nagyobb lesz az az összeg is, amelyet a lakáshitelek támogatására költ az állam.

Ráadásul nem pusztán a közfeladatok és közszolgáltatások minősége nem javul jövőre, hanem a jelentős állami fejlesztéseknek is búcsút mondhatunk. A tárcákat érintő kemény nadrágszíjhúzás jól szemlélteti, hogy az állam jövőre is kivonul a gazdaságból. Fogyókúrán lesznek például a sztrádaépítések. Az elképzelések alapján 2009-ben mindössze húszmilliárd forint jut majd az építkezésekre. Emlékeztetőül: tavaly még kétszázmilliárdnál is többet fordítottak a büdzséből autópálya-építésre, amellett, hogy magáncégek bevonásával is épültek sztrádák. Az idén már csak százmilliárdot tesz ki a költségvetésben az autópálya-építés. Miután hazánkban hárommilliárd forintra rúg egy kilométer autópálya kivitelezése, valószínűleg a következő évben sem leszünk osztrák szinten az egy főre jutó sztrádák mennyiségét tekintve. Csökken a közúthálózatra szánt fejlesztési keret is, a metró központi támogatása pedig hatvan százalékkal esik vissza. A környezetvédelmi és vízügyi tárca apanázsa pedig az idei keret egy hatoda lesz. Miközben a kormány képviselői azt hangoztatják, hogy 2009-ben több jut állami lakásépítésre, mindez az államilag támogatott lakáshitelek utáni kamattámogatást takarja. Micsoda különbség!

A kérdés jogos: mi áll a spórolás hátterében? Netán a kormányfő által nagy csinnadrattával beharangozott adócsökkentési program? Nos, az állami szűkmarkúság mögött valójában a 2006-os év áll, amikor is a magas államháztartási hiány miatt elszállt a költségvetés. Kis híján az ország is elszállt. Az Európai Uniótól akkor a kormány kemény regulát kapott, s így célegyenesbe került a mindent átfogó kormányzati hiánycsökkentés. Két esztendeje vagyunk áldozatai a deficit lefaragásának, ám hitelességünk jottányit sem javult a világ szemében. Természetesen megér egy misét a miniszterelnök adócsökkentési terve is. A friss számok szerint nemhogy könnyítené a kabinet a vállalkozásokra rakódó terheket, hanem az ideihez képest összességében 10-15 százalékkal magasabb összeg befizetését várja tőlük. Ahelyett, hogy az állam választ adna arra, hogy a gazdaságban korábban betöltött központi és helyi szerepkörét kire-mire ruházta át.

Éppen a lényeg veszett el a jövő évi költségvetés tervezetében: az átgondolt és megfontolt gazdaságpolitika.