- Figyelemfelkeltő akcióval kezdődik a siketek és nagyothallók Láthatatlan kultúra fesztiválja pénteken a Gödörben. Mi ellen vagy miért van szükség az akcióra?

- Nyomást akarunk gyakorolni a kormányra, hogy korábbi ígéreteinek megfelelően szülessen meg a jogszabály, amely kimondja: a jelnyelv a hallássérültek anyanyelve. Tavaly többször hallhattuk Lamperth Mónika akkori szociális és munkaügyi minisztertől, majd Szili Katalin házelnöktől, hogy soron kívül napirendre tűzi a parlament, ha megszületik az erről szóló tervezet. A sok biztató szó ellenére csak telik az idő, és leült a dolog.

- Mi az oka a késedelemnek?

- A döntéshozók pénzkérdést látnak a döntés mögött, attól tartanak, hatalmas költséget jelentene, ha elismernék a jelnyelvet hivatalos nyelvként. Pedig évek óta megvan a fedezete a bíróságoknál, önkormányzatoknál, rendőrségnél az intézmények költségvetésében a jeltolmácsolásnak.

- Hány embert ér sérelem hazánkban a kormányzat halogató taktikája miatt?

- Tízezer siket ember van Magyarországon a 2001-es népszámlálás szerint, és ötvenötezer hozzám hasonló honfitársunk él, aki ha kiveszi a hallókészülékét, akkor egyáltalán nem hall. Jelnyelvhasználó azonban jóval több van, mintegy kétszázezer.

- Az élet mely területén éri a hallássérült embereket hátrány, mert nem ismerik el hivatalosan a jelnyelvet?

- Az oktatás, a munkavállalás, a hivatalos ügyek intézése, az egészségügyi ellátás és az önálló életvezetés azok a területek, ahol nélkülözhetetlen a tolmácsszolgáltatás. A hallássérült emberek többsége megállja a helyét a mindennapokban önállóan is, de ha valaki autót akar venni, vagy egy hűtőszekrényt, és kíváncsi a berendezések jellemzőire, akkor nem elegendő az írásos kommunikáció, szükség lenne a tolmácsra is. És a hallássérült gyerekek oktatásában is gondot jelent jelnyelvünk elismerésének hiánya. Kétféle oktatási módszer létezik. Az egyik az orális, amely artikulált beszéd útján próbálja meg oktatni a gyerekeket. Magam is tapasztaltam, mivel integrált iskolába jártam, hogy a szájról olvasás rendkívül nagy koncentrációt igényel, és a fiatalok figyelme tíz perc után lanyhul, s egyre több információ veszik el emiatt. Esetünkben a képzés kulcsa éppen az információ jelnyelvi átadása, hiszen sokan a hiányos ismeretanyaguk miatt veszítik el az esélyt, hogy akár diplomához is juthassanak. Ma csupán száztizennyolc hallássérült fiatal tanulhat emiatt a felsőoktatásban, pedig ugyanolyan arányban vannak közöttük tehetségek, mint az átlagemberek között. Az orális oktatás másik nagy gondja, hogy a kiejtés helyességére koncentrál, például földrajzórán, ha a diáknak egy országot kell megkeresnie a földgömbön, és ő megtalálja, de helytelenül mondja ki a nevet, a tanár az utóbbival foglalkozik, és nem azzal, hogy helyesen tájékozódott a gyerek. A másik módszer a bilingvális, amely felismerte, hogy a hallássérült emberek vizualitása nagyon fejlett, és a szájról olvasás mellett a jelnyelvet használja anyanyelvként.

- Hogyan születnek a jelek?

- Az iskolákban 1881-ig jelnyelven oktattak, utána azonban betiltották, arra hivatkozva, hogy a többségi társadalomhoz kell alkalmazkodniuk a siketeknek és hallássérülteknek is. A siketoktatás európai szereplői ezért Milánóban összegyűltek, és elhatározták, hogy orális oktatás lesz a jövőben, a jelnyelvi oktatást pedig betiltották. Olyan szintű volt a tiltás, hogy a gyerekeknek az órákon a fenekük alá kellett tenniük a kezüket, hogy ne használhassák a beszélgetésben. A folyosókon, a kollégiumban természetesen tovább élt a jelnyelv, ekkoriban az országban hét helyen tanították a hallássérült fiatalokat, így gyakorlatilag hétféle nyelvjárás alakult ki, hiszen minden iskolában önállóan fejlődtek a jelek.

- Péntektől kétnapos fesztivált szerveznek. A jelnyelv elismertetése mellett mi a célja a rendezvénynek?

- Számos tévhitet akarunk eloszlatni, például azt, hogy a munkavállalás területén a siket és a hallássérült emberek foglakoztatása óriási többletköltséget jelent. Csak annyi kell, hogy a megfelelő szintű kommunikációs csatorna létrejöjjön, ez például az internetes foglalkoztatásban - informatika, programozás, webfejlesztés - adott. Át akarjuk rajzolni a rólunk kialakított képet. A kommunista időszakban beskatulyáztak bennünket, és a hallássérültek csak a kézműves szakmákba vállalhattak állást, miközben kiváló orvosok, jogászok, szobrászok vannak közöttünk. Nyomást akarunk gyakorolni a kormányzatra, mert azt érezzük, hogy a jelen gazdasági helyzetben nem akarja felvállalni, hogy segítsen a siket embereken. Akadozik az infokommunikációs akadálymentesítés is - pénzhiányra hivatkozva. Az esélyegyenlőségi törvény kimondja, hogy feliratozni kell a televíziós műsorokat. Kiharcoltuk három évvel ezelőtt, hogy az ORTT írjon ki pályázatot a feliratozásra százmillió forint értékben, s tavaly magas arányban sikerült feliratoztatni a műsorokat, de a pénz elfogyott, és nem akarnak adni újabb forrásokat. A médiatörvényben szeretnénk elérni egy módosítást, amely kötelezné a tévéket a feliratozásra, évente növekvő mértékben.

- A programfüzet szerint kísérletet tesznek a fogyatékosokról szóló ENSZ-egyezmény betartatására is a kormánnyal szemben.

- Az Országgyűlés tavaly júniusban fogadta el az egyezményt, de Magyarország úgy ratifikálta a jogszabályt, hogy számos előírásnak nem felel meg. A tagállamoknak kétévente jelentést kell készíteniük a megvalósításról, emellett nekünk, érintetteknek lehetőségünk van egy árnyékjelentés készítésére, amelyben rögzíthetjük, milyen kifogásaink vannak az esélyegyenlőségi előírások bevezetésével kapcsolatban. Elhatároztuk, civil kezdeményezésként, amelybe bevontuk a mentális betegségben szenvedők képviselőit is, elkészítjük a megvalósításban tapasztalt hiányosságok listáját, és ha szükséges, eljárásokat kezdeményezünk. Kifogásoljuk, hogy az egyezmény hatályba lépésekor léteznie kellett volna egy az ENSZ-egyezmény végrehajtását ellenőrző testületnek, s ilyen hazánkban nincs. Hatékony képviseletet szeretnénk, ezért kezdeményeztük, hogy legyen fogyatékosügyi ombudsman Magyarországon, aki egymillió ember érdekképviseletét végzi majd.

- Hol van szükségük legégetőbben segítségre?

- A védett munkahelyekkel kapcsolatban a kormányzat jelentős visszalépéseket akar életbe léptetni, csökkenteni akarja a támogatást, ami azt jelenti, hogy még annyi fogyatékos embert sem tudnak majd foglalkoztatni, mint eddig. Magyarországon a csökkent munkaképességűeknek mindössze öt százalékának van lehetősége arra, hogy dolgozzon, miközben Nyugaton ez az arány minimálisan húsz százalék. A fogyatékosok nagy része munkaképes, és hasznos tagja lehetne a társadalomnak, de ehelyett eltartottként a szociális ellátórendszerbe taszítják.

Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke: amikor egy társadalomban megbomlik a szociális egyensúly, akkor az nyilván mindig a legkiszolgáltatottabb rétegeket sújtja elsősorban. Az elmúlt években kiderült, hogy a kormány mostohagyerekként kezeli a fogyatékosügyet. A támogatások csökkennek, sokkal kevesebb pénz jut tehát életkörülményeik javítására. A Fidesznek viszont megvan a programja, amellyel ezt a helyzetet orvosolhatná.