Lányos anyák és bulvárolvasók kedvence, aki jóakaratú civilként kevereg a politika mocskos útvesztőiben. Önként ment egykor a Fideszből, kirúgta kormányából Horn Gyula, zöldminiszterként sem hagyták kibontakozni, rendre hiába indult SZDSZ-elnöknek, s csaltak is ellene. Szimpatikus vesztes típus - még akkor is, ha "vereségei" ellenére valahogy mindig a politikai élet habos oldalán kötött ki.
Nyáron végre nyert, mégiscsak ő lett az SZDSZ elnöke. Nem Fodor Gábor változott, a helyzet lett más. Az élhetetlen való világ az elitista liberális pártba is beszivárgott, immár nem lehetett úgy tenni, hogy másik országban élünk. Fodortól hívei a párt megerősödését, ellenlábasai bukását, míg a közvélemény korábbi ígéreteinek beteljesítését várta. Hogy jóravaló politikai civilként nem az SZDSZ, nem a koalíció, hanem az ország érdekeit helyezi előtérbe.
Fodornak a koalícióból nem kellett kilépnie, azt megtette Kóka János előtte. Fodornak a szocialistákkal, Gyurcsánnyal kellett volna szakítania. Ezt nem tette meg. Voltak és vannak nagy szavak: mondta, hogy Fletóval nem lehet tovább, aztán mégis megszavazták. Mondta, hogy elfogadhatatlan az egyezkedési programja, aztán mégis talált benne pozitívumot.
Tegnap újra, demonstratívan leült Orbán Viktorral. Beszélt kibontakozásról, a kormányzati költekezést keretek közé foglaló törvényről. Egyről nem beszélt, a lényegről: arról, hogy szakít a szocialistákkal, hogy előre hozott választás lesz, vagy legalább egy nehezen definiálható szakértői kormány. Hogy valami lesz a szavakon túl is. Hogy végre dönt, hogy választ, hogy tesz valamit.
Meglehet persze, ezt nem tudta-tudja megtenni. Pártja mérvadói, az SZDSZ gazdasági hátországa nem érdekelt a kormány bukásában. Még '94-ben mondták lobbisták Magyar Bálintnak: szép dolog a liberalizmus, kedves dolog az elvhűség, azonban nem azért támogattunk titeket, öltünk milliárdokat belétek, hogy liberálisak és elvhűk legyetek. A befektetett pénzt tessék visszaadni, bő nyereséggel. Azóta fizetnek.
Meglehet, Fodor Gábor őszintén változtatni akar, s hisz abban, hogy apró lépésekkel is elérhető a cél. Bízik abban, hogy idővel párttársai is belátják, nincs tovább az MSZP-vel. A kormányzást úgy is fel lehet fogni: az az emberekért van, s nem csak úgy, hogy az ország lakossága kellemetlen velejárója a hatalomgyakorlásnak.
Meglehet, ha egyszer szavaznak Gyurcsány Megegyezés című újsághirdetéséről, az SZDSZ-ben lesz képviselő, aki nemmel szavaz, a többség azonban bólint, vagy távol marad. S a kisebbségi, belül MSZP-, kívül SZDSZ-MDF-kormány a helyén marad.
Meglehet, Fodor Gábor akkor még SZDSZ-elnök lesz. Biztos azonban, hogy akkor az már senkit sem fog érdekelni. Párthívei csalódnak benne az SZDSZ további mélyrepülése miatt, civil bája immár megalkuvó tehetetlenséggé alakul a közvélemény előtt, ellenfeleinek buktatniuk sem kell már, megy magától.
Pedig volt, s talán még mindig van egy esélye. Ha mer választani, ha mer tenni is.