- Épp tíz éve polgármester. Hosszú távra tervezett?

- Bár 1998 őszén még nem gondol tam, hogy több cikluson át polgármester leszek, már akkor hosszú távra terveztem. Kezdettől úgy gondoltam, hogy itt mi a magunk jövőjét építjük. Nem úgy, mint a mostani kormány, amely elad minden vagyont, és nem érdekli, mi lesz húsz év múlva. Mi nem akartuk felélni a jövőnket, szigorú gazdálkodással elértük, hogy évek óta nullszaldós a költségvetésünk, pedig nálunk nincs óriási bevétel iparűzési adóból, nincsenek hatalmas beruházások, nem épül bevásárlóközpont.

- Talán akarna?

- Természetesen nem. Buda belvárosa történelmi helyszín, a világörökség része. A mi feladatunk, hogy ennek hangulatát megőrizzük. A várnegyed nem pusztán idegenforgalmi látnivaló, hanem eleven történelmi-kulturális központ is.

- Attrakció tényleg van bőven, az interjú után beszédet mond. Jelen van a kenyérszentelésen, könyv- és borfesztiválon, kiállításmegnyitókon. Szeret ünnepelni?

- Ünnepek nélkül nem lehet tartalmas életet élni. Egy nemzet életében épp olyan fontosak a történelmi évfordulók, mint a családban a vasárnapok. Megadják az élet ritmusát, összetartó erejük is van. A közösség identitását nem a légi parádé határozza meg, amikor hajmeresztő mutatványokkal kockáztatják a Lánchíd és a pilóta épségét. Számomra nem erről szól Szent István ünnepe.

- Augusztus 20-án Buda közepén arról beszélt, hogy gondozatlan a határ. Hol van itt az összefüggés Szent Istvánnal?

- A Szent István-i hagyomány lebontása épp hatvan évvel ezelőtt kezdődött, amikor 1948. augusztus 20-án Rákosi elmondta hírhedt kecskeméti beszédét. Ebben hirdette meg a téeszesítést, ekkor kezdődött a földet szerető, azt megművelni képes parasztság ellehetetlenítése, ami a mai napig is tart. Miközben a nálunk fejlettebb európai országokban a parasztgazdaságok életképesen működnek. Erről a hanyatlásról beszéltem a kenyérszentelésen.

- Itt, a budai várnegyedben, ahol most is ülünk, talán kevésbé érződik ez a hanyatlás.

- A kormányzati tehetetlenség az egész országban érezteti hatását, s ez alól mi sem vagyunk kivételek. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a kormányt a túlélés mellett egyetlen cél vezérli, hogy minél több bevételt érjen el. Nem érdekli, hogy a döntéseknek milyen társadalmi következményei lesznek, például az egészségügyben. Az idegenforgalomnak sincs gazdája. Így nem csoda, hogy jelentősen csökkent a turisták száma, és ezt már itt, a várnegyedben mi is tapasztaljuk.

- Ez nem meglepő, hiszen a várbuszra - az imént próbáltuk - szinte lehetetlenség felszállni.

- Nemcsak az a gond, hogy ritkán járnak a buszok, de az is, hogy teljesen elavultak. Évek óta hi ába kérjük a BKV-t, hogy cseréljék le őket. Csak olyan apró sikereket tudtunk elérni, hogy a várbusz óránként lemenjen a Fény utcai piacig, hogy az idős vári lakosoknak ne kelljen a Moszkva téri lépcsőn fölcipelni a két megrakott szatyrot - persze ennek a költségeit az önkormányzat fizeti. A buszok cseréje viszont várat magára.

- Ezt kudarcnak tartja?

- Ha arra gondol, hogy az állam és a főváros nem fordít figyelmet a világörökségre, akkor igen. Mi itt a kerületben másként gondolkodunk. Én például nem tudok úgy végigmenni az utcákon, hogy ne jutna eszembe, mit kell rendbe hozni.

- De az is eszébe jut, mi nem kell. Mert állítólag ellenzi, hogy a budai várban spanyol lovas iskola vagy madárröpde legyen.

- Arról, hogy mit tartalmazzon az a tízmilliárd forintos uniós fejlesztési keret, amelyet a budai várra fordítanak, sokáig nem volt érdemi egyeztetés velünk. Sőt, áprilisban az I. kerületet még a szakhatósági eljárásból is kizárták. Az engedélyezésre benyújtott tervek valóban tartalmazták az említett elemeket, amelyek nem illenek a budai várba. Már többször hallottuk, hogy elúszik a tízmilliárd, ha nem lesz elfogadott terv, de aztán a határidőt mindig kijjebb és kijjebb tolták. Kapkodás, rögtönzés, a nyilvánosság kizárása jellemzi ezt a kiemelt vári fejlesztést.

- És ha meglesznek a tervek - például a Honvéd Főparancsnokság romjának átépítésére -, kap belőle egy példányt az önkormányzat?

- Remélem, hogy megnézhetjük, nem ellentétes-e az építési szabályzatunkkal. Az önkormányzat egyébként többször szorgalmazta, hogy legalább legyen párbeszéd, hiszen mégiscsak a mi kerületünkről van szó. Talán most érezni egy kis elmozdulást az ügyben, elsősorban a nemzeti vagyonkezelő és az örökségvédelmi hivatal részéről.

- Önnek elárulták, mire fordítják a pénzt? Belefér például a Várbazár rendbehozatala?

- Sokszor szorgalmaztuk a Várkert Bazár állami irányítású és lebonyolítású felújítását. Elképesztőnek tartom, hogy a világörökség gyöngyszeme hogy néz ki. De várjuk meg, hogy mit javasolnak majd az illetékesek. A Szent György tér díszburkolata helyett én fontosabbnak tartom a palota előtti panorámaterasz kockaköveinek kijavítását, hogy bokarándulás nélkül lehessen itt végigsétálni.

- Mint a Bécsi kapu téren, ahová a testvérváros Prágából hozatott köveket?

- Érdemes megnézni ezt a díszburkolatot az evangélikus templom előtt. Most éppen ez a tér volt soron, de korábban helyreállítottuk a Palota utat szegélyező díszes obeliszkeket és a Corvin teret. Figyelmet fordítunk a közterekre, rendbe hoztuk játszótereinket. Folyamatos a műemlék lakóépületek felújítása is. Elértük, hogy a várban nincs graffiti. Azért harcolok ilyen elszántan a falfirka ellen, mert ez a jelenség is a társadalom leépülését mutatja. Külföldön csak a szlömösödött negyedekben találni graffitit. Egy magára valamit is adó világvárosban, pláne történelmi városrészben, nem tűrik meg.

- Megáll a leépülés, ha fogházba küldjük a firkálókat?

- A büntető törvénykönyv módosítására vonatkozó javaslatom a parlament előtt van, ebben a fogház csak a végső lehetőség azokkal szemben, akik semmilyen értéket nem tisztelnek. Azt szeretném, ha az Országgyűlés kimondaná e jelenség társadalomra való veszélyességét. Szemléletváltásra van szükség. Most még csak megrovást sem kapnak az elkövetők. Az I. kerületben összehangolt akcióval próbáljuk áttörni a közönyösség falát, s úgy látom, az emberek egyre többet törődnek a környezetükkel. Jó érzéssel tölt el, hogy ezen és más területen is vannak harcostársaim.

- S ugyanúgy ellenségei is.

- Nem érzem, hogy ellenségeim lennének. Ha valaki nem ért egyet velem, attól még nem ellenségem. Egyszerűen csak más véleményt képvisel, amiből akár tanulni is lehet. A legfőbb ellenségem a nemtörődömség, a közöny és a szűklátókörűség. Számomra most az a legfontosabb, hogy stabil, együttműködő többség áll mögöttem a képviselőtestületben, és segíti a munkámat.