Hatalom

A hatalom jó. A hatalom finom. A hatalom megőrjít. A hatalmat lehet jó célra használni, rosszra bitorolni. Van azonban, hogy úgy adódik, maga a cél is csak a hatalom. Most ez van. Most, amikor a Magyar Szocialista Párt és Gyurcsány barátai és üzletfelei kormányoznak.

Létrehozva: 2008. szeptember 20., 10:27	nyomtat	küld

A jelenlegi kormánynak nincs elképzelése a jövőről, hacsak azt nem tartjuk annak, hogy "csak ússzuk meg". A Gyurcsány-kabinetnek nincsen programja, hacsak azt nem nevezzük annak, hogy "minél jobban ússzuk meg". S végezetül az SZDSZ és MDF által kívülről támogatott szocialista kormánynak nincsen ideológiája, hiszen a lopást - a korrupt közbeszerzéstől az uniós pénzek célzott elosztásán át a sikkasztásig - azért erős túlzás lenne eszmének titulálni. Se baloldalinak, se jobboldalinak. Jobb helyeken az ilyesmi amúgy sem politikai, hanem büntetőjogi kategória.

A hatalmat a fent említett csoportosulásokban tevékenykedő uraknak és hölgyeknek tehát két okból kell mindenáron megtartaniuk. Egy: lehessen még kormányzati befolyással elérhető közpénzt lenyúlni. Kettő: legyen idő eltüntetni a nyomokat, ha majd egyszer mégis menni kell. Nincs az az ár, amit mindezért ne lehetne megfizetni. Meg is fizetik. A hatalmat csak fegyelmezetten lehet megtartani, így egy akolba kell terelni a tábort. Az elitet, a politikusokat is, de a szavazó plebset is. Az MSZP-s vezérekkel ez könnyen megy, a rég bevált "tudod, hogy tudom" elvtársias kapcsolat jól működik. S itt nem csak Gyurcsány Ferencről beszélünk. A kormányfő legfeljebb a leggátlástalanabb képviselője ennek, de a rendszer ugyanúgy fog működni, ha Gyurcsányt Kissnek, Szekeresnek, pláne ha Ujhelyi Istvánnak hívják majd. Alvilági szlengben: a közös balhé összetartásra kényszerít.

Az MDF ki fog tartani, amíg tisztában lesz vele a párt vezetése, hogy csak külső segítséggel maradhat bolton belül. Ezt el lehet érni tisztelt és tiszteletlen társaságokkal és módszerekkel. Schmuckoktól a lehallgatási műbotrányokig. Az SZDSZ-nek magának kell összekapnia magát: kokettálni lehet az ellenzékkel, ha ettől nőhet a népszerűség, azonban a dumán túl nem lehet mozgástér. Igaz, az utóbbi időben mintha a szavakból is sok lenne, nem véletlenül utasítják rendre nyíltan és informálisan Fodor Gábort a liberális párt "nagy öregjei" és gazdasági hátországának prominensei.

Ám mi legyen a plebsszel? Erre Erdélyben adott a minap receptet a Gyurcsány-jugend két prominense: a félelmeikre kell játszani. A történelmiekre, a vallásiakra, az etnikaiakra. Ha meg nincsenek, teremteni kell, s aztán jól chartázni egyet ellene. Ha én antifasiszta vagyok, akkor aki ellenem van, az csak náci lehet - tökéletes reklámlogika. Meg is kell személyesíteni a falra festett ördögöt, legyen ő Orbán Viktor. S innen elég egy egyszerű üzenet: szavazz ránk, mert máskülönben jön Orbán. A csavarosabb eszűeknek lehet finomítani is: nem a jobboldallal van baj, hanem a vezérrel. Persze ha Orbán félreállna, az utód lenne az ördög. Azt csinálna belőle a kitartott média, az ál- és a valódi titkosszolgálat.

Gyurcsány és társai 1989-ben egy percig sem haboztak volna a Munkásőrség bevetésével, ha a saját hatalmukról lett volna szó. Ők akkor éppen hatalmuk gazdasági alapjainak megteremtésén fáradoztak. 2002-ben ezt politikaira váltották, miért adnák most fel olyan csacskaságok miatt, mint a törvényesség és a népakarat?

(Máté T. Gyula, Magyar Hírlap)