Hatásosnak bizonyult a tengerek halállományának megőrzésére kidolgozott, sokat kritizált, radikális módszer.
Az eddig Izlandon, Ausztráliában és Új-Zélandon alkalmazott eljárás lényege, hogy a korlátlan halászat helyett az ágazat minden résztvevője számára meghatároznak egy bizonyos részesedést arra vonatkozóan, mennyi halat foghat ki.
A piaci szereplők ugyanakkor eladhatják ezt a kvótát, vagy éppen megvásárolhatják másokét. Amikor bőséges a halállomány, a kvóták természetesen többet érnek, így a halászati vállalkozások érdekeltek maradnak az állatállomány megőrzésében, egyben az ágazat hosszú távú fennmaradásában is.
Amennyiben marad a korlátlan verseny, a halászat gyorsan kimeríti a tartalékokat. Az állomány már így is jelentős csökkenésnek indult szerte a világ tengereiben és óceánjaiban, olyannyira, hogy egyes előrejelzések arra figyelmeztetnek: a század közepére nem marad érdemi mennyiségű hal a bolygó vizeiben, ha a jelenlegi tempóban folyik tovább kihalászásuk.