A találkozón részt vett Jacques Diouf, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének (FAO) főigazgatója, aki megerősítette: a felajánlott támogatásra égető szükség van. Alább ő nyilatkozik az EP weboldalának.

A hangoztatott jó szándékok ellenére egyre nagyobb az éhínség.

Egyszerűen azért, mert nem tettük meg, amiről megállapodtunk! 1996-ban tartottuk az államfők első élelmezésbiztonsággal foglalkozó konferenciáját. Akkor az éhezők számának 2015-ig terjedően történő csökkentéséről határoztunk. Ám 2002-től össze kellett hívnom egy második világtalálkozót, hogy figyelmeztessek arra: "ezzel a tempóval 2150-ben érjük el célkitűzésünket!". Akkor két problémát azonosítottunk: a politikai akarat és a mezőgazdasági források hiányát.

A fejlesztési támogatás mezőgazdaságra fordított aránya az 1980-as 17 százalékról 2006-ra 3 százalékra esett: minden bizonnyal nem ez az ágazat fejlesztésének legjobb módja! Természetesen a felelősség a fejlődő országokat is terheli, amelyek nemzeti költségvetéssel rendelkeznek és követték a tendenciát. Ami fontos azonban: júniusban Rómában mindenki egyetértett a mezőgazdaságba történő befektetés szükségességében.

Milyen nagyságú és jellegű beruházásokra van szükség?

A globális éhínség megszűntetéséhez évi 30 milliárd dollárra van szükség. Ez soknak tűnhet, ám minden viszonylagos: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országainak nyújtott mezőgazdasági támogatások 2006-ban 372 milliárd, a fegyverkezési kiadások 1204 milliárd dollárra rúgtak. Politikai döntésről és prioritásról van tehát szó.

Rövidtávon a mezőgazdasági alapanyagokhoz - a műtrágyához, vetőmaghoz, takarmányhoz - való hozzáférést kell támogatni. Figyelembe kell azonban venni a raktározási gondokat, és a vízhiányt. A vidéki úthálózatot is támogatni kell, hogy eljuthassunk az éhezőkhöz, nem is beszélve a világkereskedelem szempontjáról.

Végül remélem, hogy a figyelmeztetések, amelyeket kaptunk - a lázadások, a halálesetek és az élelmezési helyzet miatt megbukott kormányok - tudatunkra ébresztenek bennünket.

Úgy véli, hogy az EP szakbizottságában megvitatott kezdeményezés jó irányba megy?

Úgy véljük, hogy az európai kezdeményezés kérésünknek megfelelő irányba megy. Ha pozitív döntés születik a támogatás odaítéléséről, az rendkívül fontos hozzájárulás lesz a gazdák érdekében hozott intézkedéshez.

Nem mindenki támogatja fenntartások nélkül e javaslatot. Hogyan lehet őket meggyőzni annak szükségességéről?

Először is egy alapvető emberi szolidaritási cselekedetről van szó! 2007-ben az éhezők száma 75 millióra emelkedett. A teljes uniós költségvetés kevesebb, mint 1 százalékáról beszélünk az éhínség által fenyegetett emberek megsegítése érdekében.

A szóban forgó forrásokat nem kell elvenni, azok feleslegesek és elérhetővé váltak a nemzetközi piacon bekövetkezett áremelkedés következtében. Nem látok tehát ellentmondást az európai gazdák érdekeinek védelme és e felesleg szolidáris újraosztása között, amely felesleget amúgy sem kapnák meg az európai gazdák. Emellett a szolidaritás Afrika, a Karib-szigetek és a Csendes-óceán térségének lakosaira is kiterjed.

Derűlátó-e abban a tekintetben, hogy Földünk közel 9 milliárd lakost tudjon élelmezni 2050-ben?

Nem erőforrásokról, hanem beruházásról és technológiákról van tehát szó annak érdekében, hogy hatékonyabban termeljünk.

Afrikában, a Szaharától délre a termelés 96 százaléka az esőtől függ: rendelkezésre állnak a források, de hiányoznak a vízgazdálkodáshoz és a víztartalékoláshoz szükséges beruházások. Ha beruházunk, nagyon gyorsan megháromszorozhatjuk a termelést! Könnyedén élelmezhetünk tehát több mint 9 milliárd személyt, ha oda fektetünk be, ahol nem termelnek eleget, ahol éheznek, és ahol van kiaknázatlan föld és a víz.