Hangsúlyozom, nem antiglobalista röpiratok vitriolos támadásairól van szó, hanem a globális kapitalizmus médiabirodalmának legfőbb hatalmi szereplőiről, amelyek a múlt héten drámaibbnál drámaibb jelzőkkel próbálják érzékeltetni a... valóban, mit is?
Bár elég régóta tudjuk, hogy korunk a megvalósult abszurditások világa, ám azért az, ami napjaink globális hatalomgazdasági folyamataiban lejátszódik, a legaberráltabb képzeletet is felülmúlni látszik. Egyik napról a másikra, a szemünk láttára semmisül meg egy amerikai bank (mellesleg 158 éve állt fenn), amely akkora "pénzhatalmi krátert" hagy maga után, mint Magyarország egész nemzeti vagyona. Ezermilliárd dollárok tűnnek a semmibe órák alatt, és százmilliók elemi megélhetése kerül közvetlen veszélybe. Már csak az egzotikum kedvéért is: talán nem ártana józanul szemügyre venni a történéseket, a jelenségvilág vészjósló örvényei ("a fecsegő felszín") alatt meglátni a lényeget. A hivatalos megmondó bácsik persze most is megmondják a megmondást, de az égig érő és hamis szómágia már nemigen képes megnyugtatni a jogosan aggódó világot.
Ami lejátszódik, az ugyanis pontosan előre látható volt. Persze, akik a valóságos okokról igyekeztek írni, beszélni, azokat az agyonhallgatás, a kigúnyolás ("összeesküvés-elmélet") és a megbélyegzés eszközeivel igyekeztek/igyekeznek kirekeszteni az uralkodó diskurzusból. A globális kapitalizmus két alappillérének közelgő összeomlása az, amelynek "előrengéseit" éljük át ezekben a vészjósló eseményekben.
Az első pillér az az egyszerű tény, hogy a globális kapitalizmus hatalmi központja évszázadok óta kíméletlenül kifosztja a világot. A másik, ehhez szorosan kapcsolódó pillér, hogy ugyanilyen rablógazdálkodást folytat a természettel is, az energiaforrások végzetes kimerítésével és az "anyagcsere-végtermékek" világra löttyintésével, amit szemérmesen "környezetszennyezésnek" szokás hívni. Ez a két pillér azért omlik össze most már maximum néhány évtizeden belül (ez akár néhány év is lehet!), mert a világnak és a természetnek elege lett a kifosztásból, és egy globális méretű öko-szocio-kulturális lázadás van kibontakozóban. 2001. szeptember 11-e volt az ürügy ahhoz, hogy a birodalom e lázadást leverje. Mint az elmúlt hét év során látjuk, e próbálkozása teljes kudarcba látszik torkollni. A világtól rabolt vagyont aztán az "orgazdahálózaton" keresztül - amelyet a világ pénzügyi és bankrendszere testesít meg - értékesíteni kell. A világ pénzhatalmi oligarchái nem ücsörögni akarnak a rablott vagyont tartalmazó pénzeszsákokon, hanem azt akarják, hogy a vagyon tovább növekedjék. Ehhez arra van szükség, hogy hisztérikus és felelőtlen kihelyezésbe kezdjenek, tehát egészen extrém kockázatok mellett öntsék kifelé a hiteleket. Csoda-e, hogy így a leghatalmasabb bankok is sorra omlanak össze, és ez csupán a kezdete egy ma még elképzelhetetlen apokalipszisnek. És ezt csak még veszélyesebbé teszi, hogy a hullámvölgyeket elképesztő hullámhegyek követik, mint most is. Amitől aztán persze az egész globális véleményhatalmi erőszakstruktúra optimista üdvrivalgásban tör ki, és komolykodva bizonygatja, hogy a világkapitalizmus rendszere mégiscsak egészséges, és túlél minden vészt.
A gyors és hisztérikus "javulás" azonban a betegség végzetes tünetegyüttesének ugyanolyan kikerülhetetlen eleme, mint a katasztrofális aláhullás a mélybe. Ráadásul, és ez már-már burleszkszerű fordulat, a gyors "javulást" éppen azoknak az energiáknak a mozgósítása tette ideiglenesen lehetővé, amelyeknek a globális kapitalizmus hatalomideológiája az elmúlt évtizedekben éppen megsemmisítésére törekedett. A washingtoni konszenzus nevű globális "tízparancsolat" három legfőbb eleme már évtizedek óta a "liberalizálj, deregulálj, privatizálj" triász, amely a brutális "államtalanítás" csúcsfegyvere. Most viszont a saját önpusztító ámokfutása nyomán végveszélybe került világkapitalizmus természetesen az éppen általa megsemmisítésre ítélt állam drasztikus beavatkozásától várja a segítséget. És valóban, a világ vezető államai gigantikus pénzfolyamokat tereltek a bajba került világtőke megsegítésére, és fokozták beavatkozó-szabályozó szerepüket olyan intenzitással, amilyenre már évtizedek óta nem volt példa.
Kell-e ennél látványosabb bizonyíték a neoliberális "globálnyikok" végtelenül cinikus és hazug ideológiája teljes bukásának belátásához? Derék hazai liberálisainkat azonban mindez cseppet sem zavarja abban, hogy éppen most követeljék harsányan a "piacosítást", a radikális adócsökkentést, a liberalizálást, a privatizáció dinamizálását - nemzetállamunk megsemmisítésének felgyorsítását.
A haláltánc tehát nemcsak a globális térben, hanem a Magyarország nevű "lokalitásban" is elkezdődött. És bizonyosan megsemmisíti majd a liberális "megsemmisítőket"...