A lombhullató fák bonyolult mechanizmust használnak, hogy megszabaduljanak a leveleiktől, amelyek egyébként napkollektorként működnek nyáron, de a sötétebb hónapokban feleslegessé válnak.
A levélhullás folyamatát abszcissziónak is nevezik. Minden levélnek van egy speciális abszcissziós rétege. Amikor eljön az ősz, ennek a rétegnek a sejtjei elkezdenek dagadni, és így lassítják a tápláléktovábbítást a fa és a levelek közt.
Ha egyszer blokkolják ezt a zónát, a levél töve egyre lejjebb hajlik, míg csak le nem hullik a levél. Egy védelmi réteg attól óvja meg a nyomában maradó sebet, hogy a bogarak belemásszanak.
A levelek az ősszel azért sárgulnak el, mert a zöld klorofil, ami energiát állít elő a napsugarakból, elfogy belőlük. A sárga szín viszont vonzza a tetveket, ezért számos fafajta piros pigmentet termel a rovarok távol tartására.
Az, hogy több fajta levelei is sárgán maradnak, azzal magyarázható, hogy ez egy kompromisszum a fa részéről, mivel az így próbálja kiegyenlíteni a rovartámadások okozta károknak és a pigmenttermelés árának a mérlegét. Nagy invázió esetén érdemesebb pirosabbra színezni a leveleket.
A lombhullatás folyamata - amely nagyjából hasonló ahhoz, ahogyan a szirmok lehullanak a virágokról és ahogyan a gyümölcs lehullik a fáról -, igencsak érdekli az gyümölcsipart is. Ugyanis szeretnék addig a fán tartani a gyümölcsöt, amíg az rendesen meg nem érik.
Sőt mi több, állítólag belekezdenének egy olyan, karácsonyfának tökéletes fenyőfajta kifejlesztésébe, ami egyáltalán nem hullatja tűleveleit - mondja a missouri egyetem professzora, John Walker. Ugyanakkor a kiszáradó tűlevelek potenciális tűzesetek melegágyát jelentenék.