A koalíció a folyton felhőtlen, kiegyensúlyozott Kóka János egykori pártelnök és a 2007 áprilisától egy éven át miniszteri jogkört gyakorló, őrmesteri stílusban kommunikáló Horváth Ágnes vezetésével, valamint a kenetteljesen viselkedő Kökény Mihály szocialista egészségpolitikus közreműködésével rajtaütésszerűen kívánta átalakítani a kórházi ellátást. Ehhez a politikai hátteret, alapot természetesen a magát akkor még reformernek nevező, s a haza és a haladás jelszavával fellépő Gyurcsány Ferenc teremtette meg. Gyurcsánynak az őszödi beszéd óta semmiféle hitele nem volt ugyan, a balliberálisok azonban erőből megpróbálták keresztülvinni akaratukat. A régiókban egészségügyi tanácsokat hoztak létre, hogy ezek egyeztessenek az önkormányzatok és más egészségügyi ellátók között: mely kórházak maradhatnak fenn az adott területen és milyen feladatkörrel. Amennyiben a regionális egészségügyi tanácsok, ismertebb nevükön a retek nem jutottak megállapodásra, a miniszter dönthetett.

A 2006 decemberében kihirdetett és 2007. január 1-jén hatályba lépő kórháztörvény felhatalmazta a tárca vezetőjét, hogy saját rendeletben határozza meg, milyen feltételekkel dönthet ő maga arról, hogy az illetékes ret álláspontjának hiányában hol és milyen kórházak működhetnek és milyen kapacitással. Mostantól semmis a törvénynek az a szabálya, amely demokratikus legitimáció hiányában a reteket döntési, közigazgatási jogkörrel ruházta fel, és semmis az a passzus is, amely az egészségügyi miniszternek anélkül adott rendeletalkotási jogot, hogy meghatározta volna: milyen feltételekkel foglalhat állást a tárcavezető az egészségügyi ellátás szervezeti rendszeréről. A tegnap nyilvánosan kihirdetett határozat szerint a minisztert nem illetheti meg az a parttalan jogosultság, amellyel őt a parlamenti többség felruházta. A rendeletet is megsemmisítették, mert - a törvénnyel együtt - szubjektív, önkényes állásfoglalásokra adott lehetőséget.

Az állampolgárok számára kiszámíthatatlanná tette az egészségügyi ellátás működését, az úgynevezett reformot. Ne ejtsünk most szót arról, hogy az elmúlt másfél évben a különféle korlátozások miatt hányan nem kapták meg a megfelelő ellátást. Tekintsünk el a káosztól, az orvosok és a nővérek folytonos kiszolgáltatottságától, számos álláshely megszűnésétől is. Rögzítsük ugyanakkor, hogy a szisztéma felülvizsgálatra szorul, habár az önkény törvényét és rendeletét nem visszamenőleg, hanem csak mostantól törölték el. A tegnapi bírói döntés valószínűleg csupán azoknak a kórházaknak a státusára hathat ki, amelyeknek a miniszter ellen indított perében az igazságszolgáltatás még nem foglalt állást. A tegnapi határozat mindezzel együtt is része annak a folyamatnak, amely azt igazolja, hogy a jogállami normák semmibevétele, a jogbiztonság kiiktatása nem fogadható el. Az Alkotmánybíróság döntése ugyanis kiegészíti az államfő politikai vétóját, amely az év első felében a pénztártörvény visszavonásához vezetett, s csatlakoztatható a március 9-i háromigenes népszavazáshoz is. Ekkor az erőszakkal bevezetett tandíj, vizitdíj és kórházi napidíj lett az enyészeté.