Sok mindent lehet mondani, de azt, hogy Magyarország miniszterelnöke nem ragaszkodó típus, azt senki sem hányhatja szemére. Pontosan 1457 napja tartja érzékeny ujjait kis hazánk a nagyvilág háborgó tengerén hányódó hajójának kormányrúdján, és még arra is jut ideje, hogy frappáns kiszólásokkal színesítse a közéletet, elkápráztassa az ország polgárait. Hol hazánk hölgyeit emlékezteti szolidan szépkorukra, hol az idelátogató arab sportolókat becézi terroristának, kóbor kutya módjára "befogást" helyez kilátásba politikai ellenfeleinek, máskor pedig egyetlen alternatívaként kivándorlásra szólítja fel a honi viszonyokkal elégedetlenkedő magyarokat. Vagy éppen mély szociális érzékenységről is tanúbizonyságot téve közli, ha valaki tudja, mit jelent reggel ötkor felkelni és havi hetvenezer forintért dolgozni, az ő és csapata. Mi az hogy, nagyon is!

Mindezek a jópofa kiszólások eltörpülnek azonban az őszödi beszéd mellett, amelynek alpári stílusa az egyetemes retorikatörténetbe is bevonult. Gyurcsány ugyanis egy szép májusi napon kérlelhetetlen proletárőszinteséggel bevallotta híveinek, mekkora böszmeséget csinált, hogy ő és néhány famulusa végighazudta az utolsó két évet, és ő csaknem "beledöglött", hogy másfél évig úgy kellett tennie, mintha kormányoztak volna. "Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este" - mondta zárt ajtók mögött, ami azért is furcsa, mert amikor nyilvánosságra került a beszéd, azt mondta: ha valaki örül a nyilvánosságnak, akkor az ő. És ha már így alakult, az őszödi böszme jó szokása szerint fordított a köpönyegen, távlatos igazságbeszédnek titulálva csúf lelepleződését.

Telt-múlt az idő. Magyarországon a miniszterelnök beszéde morális, kormányzásképtelensége gazdasági válságot okozott. És miközben a nagypolitika szereplői sorra vívják csatáikat, a polgároknak nem marad más, csak a visszaszámlálás.