Reform?! Túlságosan is hízelgő ez a szó arra, amit a szabad demokraták terveztek. Egy 1500 milliárdos "buli" utolsó reményei szálltak el most. Legalább ennyi lapul ugyanis évente az egészségügy dobozában. Ezt tudták az SZDSZ mögött álló külföldi érdekeltségek, de tudta a pártvezetés is. Molnár Lajos, Horváth Ágnes és Kóka János, így együtt, trióban próbálták meg átpasszírozni a reform nevű borzalmat a magyar társadalmon, s a magyar politikai eliten. Ne zavarjon senkit, hogy a szerepek és a pozíciók időközben változtak a hármason belül, a cél és az akarat mindvégig ugyanaz maradt. Mellesleg mindhárman ugyanolyan habitusú emberek. Molnár doktor, a fül-orr-gégész orvos több munkahelyén is rossz emlékeket hagyott maga után. Ridegnek és indulatosnak ismerték. Kóka és Horváth pedig két olyan modern és dinamikus menedzser, akik kizárólag a profit mindenhatóságában hisznek. És ezt ki is nyilatkoztatták ország-világ előtt. Jóllehet ők is orvosi diplomával rendelkeznek. Csakhogy náluk még véletlenül sem lehet a gyógyításhoz szükséges empátiáról és humánumról beszélni. Fennhéjázásról annál inkább. Mintha még büszkék is lennének arra, hogy orvosként nem a gyógyítást választották!

Hát persze, tudatosan választott magának ugyanolyan típusú embereket az a szervezet, amely a magyar egészségügyre fente a fogát. Ez a globalizmus legbrutálisabb irányzata. Az, amelyik vízszolgáltató cégeket vásárol az úgynevezett harmadik világban, és az az első dolga, hogy kemény adót vet ki még a legutolsó bádoghordóra is. Hogy eszébe se jusson a lakosságnak összegyűjteni az esővizet. Fizessen a vízért, még ha a lét határán tengődik is! Nekünk magyaroknak az átalakított betegszállítási rendszerből, a kórházi betegágycsökkentésből, sőt, a kórházbezárásokból és a bevezetett teljesítménykorlátból, mint a reform főpróbájából és persze az ezekből következő érthetetlen beteghalálokból kellett megtudnunk, mi vár ránk. Ránk, akik az érrendszeri és a daganatos betegségek terén a halálozási világlisták élén állunk. Nekünk nem az Alkotmánybíróság, hanem a kezelések olcsóságára koncentráló magánbiztosítási rendszer jelentette volna a kegyelemdöfést. Vajon túloztak azok, akik mindezt így egybevetve már egy modern genocídium rémképét látták maguk előtt? Elég kemény az AB határozata. Főleg az a pontja, amely szerint "törvényben kell szabályozni a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot". Furcsa azonban, hogy drámákra, botrányokra, sőt, mi több, halálesetekre volt szükség ahhoz, hogy megsemmisüljön az SZDSZ profitalapú reformterrorja. Egy jogállamban illett volna előbb, illetve gyorsabban lépni. Minden illetékesnek és minden érintettnek. Ide számítva AB-t és a teljes magyar politikai elitet is.