Az elefántteknős néven is ismert állat az 1800-as évek közepén pusztult ki; alig néhány évtizeddel azután, hogy Darwin a Galapagos-szigeteken járt, és a szigetcsoport egyes tagjain más-más alfajokká fejlődött teknősök arra indították, hogy megalkossa az evolúció emléletét.

Eredetileg az óriásteknős 15 alfaja élt a Dél-Amerika partjainál, az Egyenlítőnél fekvő szigeteken, ebből mára négy kihalt, és több a kihalás szélén áll (van olyan alfaj, amit már csak egyetlen egyed képvisel). Összesen 14-15 ezer példány élhet még, a legnagyobbak kétméteresre és 200 kilósra is megnőhetnek, és természetes ellenség híján 120-150 évig is elélnek. A kihalásukért a közhiedelem a bálnavadászokat és kalózokat teszi felelőssé, akik a húsukért vadászták az állatokat, amikor kikötöttek, de valójában a hajósok által behurcolt patkányok a felelősek a kipusztulásukért, amelyek elszaporodtak a szigeteken, és felfalták a teknősök tojásait.

Az alfajok közeli rokonságban állnak egymással, hiszen csak az evolúció egészen késői szakaszában vált szét a fejlődése az egymásról elszigetelten élő példányoknak az egyes szigeteken. A tudósok terve az, hogy egy átfogó genetikai vizsgálat után célzottan keresztezve a megfelelő példányokat, újra létrehozzák az egyszer már kipusztult alfajt. Mivel a teknősök génállománya sokban hasonlít egymásra, a megfelelő génekkel rendelkező egyedek keresztezésével újra létrehozható az eltűnt faj.

A kutatást vezető Gisella Caccone, a Yale egyetem professzora szerint erre akár három-négy generáció is elég lehet - ami a teknősök igen lassú életciklusa miatt legalább egy évszázadot fog igénybe venni. "Elméletileg nincsen akadálya a tervnek, és rendkívül izgalmas dolog visszahozni az életbe a már eltűntnek hitt génállományt", mondta Caccone a BBC-nek.