Heizer Antal szerepe roppant egyszerű: haladéktalanul haza kell rendelni állomáshelyéről.

Aki túlzásnak tartja ezt a tagadhatatlanul radikális tervet, azért gondolkodjon el egy-két összefüggésen. Mindenekelőtt itt tornyosul a gyurcsányi esztendőkben felhalmozott magyar-szlovák viszony minden nyűge, baja, a kölcsönös haragszomrád-duzzogások, az időnként meglebegtetett, majd elmaradt kormányfői találkozók. Itt van nekünk továbbá egy posztkommunistákból, nácikból és populistákból verbuválódott pozsonyi kormány. Van egy Ján Slota nevű jóember, aki ha időnként halálra issza magát egy pozsonyi vendéglőben, azt hiszi, otthon, Zsolnán van, és a magyarokat szidalmazza a kamera előtt. Slota - aki, cseppet sem mellesleg, kormánypártot vezet - nevezte már lovas bohócnak Szent Istvánt, tankokat küldene Budapestre, neki Göncz Kinga kócos asszony, Sólyom László szélsőséges, Orbán Viktor nagymagyar soviniszta, Szili Katalin revizionista uszító, a magyarok rákos daganatok, hazánk pedig nem a Kárpát-medence, hanem a Góbi sivatag.

Egyetlen nemzet vagy emberi közösség sem köteles eltűrni az efféle gyalázkodást.

Ján Slota persze csak egy közönséges futóbolond, de a szlovák sovinizmus korántsem merül ki az ő becses személyében. Vég nélkül lehetne sorolni a magyarokat sújtó diszkrimináció állomásait, de maradjunk csak a legutóbbi eseményeknél. A felvidéki magyar helységneveket immáron csak szlovákul lehet feltüntetni az egyik kinti magyar iskolás tankönyvben. A modern Szlovákia tehát eljutott oda, ahol a Ceausescu-féle romániai magyar pártállami sajtó állt húsz évvel ezelőtt. Ott és akkor Kolozsvár helyett Cluj-Napocát kellett írni, 2008-ban pedig a Duna szót váltja fel a Dunaj a magyar nebulók mindennapjaiban. Akik mindebből joggal szűrhetik le a szomorú következtetést: nekik még anyanyelvük sincs, csak valamilyen furcsa, nem engedélyezett beszédet ismernek. Szégyellnivaló állapot lesz nekik, hogy nem az államnyelven beszélnek maguk között és családi körben. A magyarsághoz tartozás élményét tehát a szlovák állam már az iskolában elragadja gyermekek tízezreitől, erőszakkal áttérésre kényszeríti őket, és ezzel alapvető emberi jogaikat sérti.

Sajnos 20. századi tapasztalataik alapján az utódállamok túlságosan is megszokták, hogy a magyarokat büntetlenül, lépten-nyomon meg lehet alázni. Illene végre tudatosítanunk, hogy ezek az idők elmúltak.

Pártállástól függetlenül egyetlen magyar kormány sem engedheti, hogy magyarságáért bárki hátrányt szenvedjen. Különösen nem fordulhat elő ilyesmi egy sok százezres, a szomszéd országban élő nemzeti közösség tagjaival. Gyurcsány Ferencet és láthatatlan miniszterét, Göncz Kingát ez a fajta felelősségérzet nem hatja át. Hosszú évek óta csendestársak a lopakodó felvidéki magyar genocídiumban: pisszenni sem mernek, ha magyarokat üldöznek Szlovákiában, szemérmesen elfordulnak, ha segélykérés érkezik a Magyar Koalíció Pártjától. Bezzeg a szlovákok nem ilyen szégyenlősek: amikor a pilisszentkereszti szlovákokat át akarták költöztetni egyesületi házukból - Istenem, micsoda bagatell ügy egy hatszázezres közösség felszámolásához képest! -, a pozsonyi lapok heteken át erről írtak, a magyar nagykövetség ügyvivőjét pedig bekérették a külügyminisztériumba. Mert Pozsonyban magyarellenes, sovén, elfogult emberek vezetik ugyan a kormányt, de a saját népüknek nem akarnak rosszat. Higgyük el nekik, hogy őszintén aggódnak három tucat magyarországi szlovákért is. Szerbia sorra hazarendelte nagyköveteit az önálló Koszovót elismerő országokból, mintegy jelzésként, hogy soha nem ismeri el az új albán államot. Az északír polgárháború kirobbanásakor a dublini külügyminiszter azt követelte az ENSZ-ben, hogy vezényeljenek kéksisakosokat a feldúlt tartományba, mert a britekben nem lehet megbízni. Nem tetszett Jörg Haider Izraelnek? A fél világot fellármázták egy tőlük oly távoli ország választási végeredménye miatt.

Minden nemzet megvédi nemzettársait. Máskülönben méltatlan magára a nemzeti létre. Ha a magyar kormány szó nélkül hagyja a tűrhetetlen szlovákiai eseményeket, nemcsak becstelen, ártalmas is, mert a nemzetet rombolja.

A felvidéki magyarok sorsa mindaddig nem érdekli Európát, amíg a magyar diplomácia nyíltan ki nem kéri Slota hagymázas beszédét, a kormánypárti uszítást, a mindennapos kulturális fasizmust, Malina Hedvig megverését. Mindaddig nem történik semmi, amíg nem jelezzük a világnak, hogy a diplomáciában beállt a csőd, Ficóval, Slotával, Meciarral nem lehet tárgyalni a magyarságot megillető egyéni és kollektív jogokról.

Haladéktalanul rendeljük haza Heizer Antalt! Aztán a kibontakozó vitában hozzuk az európai polgárok és intézmények tudomására Slota kijelentéseit, részletesen tárjuk fel a szlovákiai jogsértéseket. Akkor majd mindenki eldöntheti, hogy a határok nélküli Európában Magyarország vagy Szlovákia épít-e anyanyelvhasználat, helység- és személynevek nélküli államot.