Falvak alól a talaj

Létrehozva: 2008. szeptember 25., 06:56	nyomtat	küld

Végveszélyben

Ahogy egy középkorú felnőtt sem érzékeli azonnal a szervezetében növekedésnek induló pusztító daganatot, úgy a magyar falu is képes volt évtizedeken át elnézni a leépülés jeleit, s örülni a pusztító növekedés tüneteinek.

A kommunista Magyarország előbb durván fosztotta ki a falut (padlássöprés), majd az 1956-os társadalmi visszacsapás után finomabb módszerekre tért át. Maradt a téesz, de Kádárék megengedték az önkizsákmányolást. Lehetett ingázni városi munkára (napi 8-12 órára), és meg lehetett szakadni utána a háztájiban. Egy nemzedék örült, hogy (látszatra) békén hagyták - önként és dalolva dolgozta magát halálra.

Közben a magyar mezőgazdaságot kifosztották, fölélték. Az MSZMP KB 1989-es jegyzőkönyveiből tudjuk, hogy a rendszerváltozás hajnalán a magyar téeszek fele tulajdonképpen csődben volt, a másik felének a fele pedig nullszaldón.

A kizsákmányolás határa

A látszólagos jólét mögött ijesztő sorvadás lappangott. A tőkét (a községi infrastruktúrát, sok helyütt a gépparkot, sőt nem egyszer a termőföld erejét is) felélték. S felélték a legfontosabbat: az emberi tartalékot. A magyar faluban mind kevesebb gyermek született, a falu mint az új nemzedék kibocsátója megszűnt. S ami ennél is rosszabb: már önmagát sem látta el, a szimpla reprodukcióra sem futotta. Álltak sorban a kádári kockaházak, s bennük a mind öregebb, betegebb, tehetetlenebb öregek.

Sok száz faluban gyermekzsivaj csak a cigánysoron hallatszik.

Visszafordíthatatlan-e a leépülés?

Előfordul egy-egy település életében, hogy csökken a lélekszám. Ennek három fő oka lehet: háború, járvány és az életfeltételek radikális romlása. Az első kettő után gyorsan regenerálódik minden egészséges közösség; a harmadik esetében elvándorlásnak kellene bekövetkeznie. Csakhogy az utóbbit a történelemben mindig valamilyen klimatikus vagy radikális tulajdoni változás előzi meg. A biológiai vagy társadalmi életfeltételek kivédhetetlen romlása.

Az elmúlt évtizedekben rendületlenül folyt az elvándorlás sok száz magyar faluból. Nem sikerült megállítania a folyamatot azoknak a kormányoknak sem, amelyek pedig elvben akarták. Egyes kormányok meg éppen abban bizonyultak ötletesnek, hogy mind gyorsabban sorvasszák a kistelepüléseket. Különösen eredményes ebben az SZDSZ, de az MSZP sem volt tétlen. Aki ki akarta pusztítani a magyar vidéket, az most elégedetten dörzsölheti a tenyerét.

Mivel klímaváltozás hazánkban sehol sem volt, csak arra gondolhatunk, hogy radikális tulajdoni változás húzódik meg az elnéptelenedés mögött. Az MSZP-SZDSZ-kormányok politikája pedig arról gondoskodik, hogy a falvak ne is álmodjanak szebb jövőről.

Élőlánc a kisiskolákért

A Rákóczi-szabadságharc óta nem érte nagyobb csapás a magyar falvakat, mint az elmúlt néhány év iskolapolitikája. Az Élőlánc a kisiskolákért hihetetlen erőfeszítéssel feltérképezte a bezárt kistelepülési iskolákat. A központi segítséget "természetesen" nélkülöző aktivisták annyit sem kaptak, hogy az oktatási tárca Szalay utcai épülete előtti járdán fotókiállításon mutathassák be a bezárt kisiskolák képeit. A kormánypárti sajtó nem vett tudomást az Élőlánc erőfeszítéseiről, az egyik kormánylap a lelkifurdalás elhessentésére közölte a hivatalos ellenérveket - az Élőlánc érveit pedig elhallgatta.

Az Élőlánc egyébként elemi igazságokat mond ki. A 21. században nem létezhet település saját iskola nélkül; az ilyen falu halálra van ítélve. Semmi sem igazolja, hogy a községi kisiskolák szakmailag gyatra munkát végeznének. A kisgyermekek utaztatása rontja az esélyeiket a tanulásban, szervezhetetlenné teszi a hasznos délutáni elfoglaltságaikat. A községi iskola identitásképző, a szomszéd faluból való kisgyermeknek meg kell szoknia, hogy ő "nem idevalósi". Sem a falujában, sem pedig az iskolában nincs otthon. A távolság hatványozottan rontja a szülői ház és az iskola együttműködését. Az iskolabezárások fő kárvallottja a cigányság, amelynek egyes politikai képviselői éppen a minap ünnepelték meg a kormányt.

Az MSZP-SZDSZ-koalíció valójában rengeteg pénzt von ki az oktatási szférából. Továbbá gazdasági kannibalizmus, amikor a központi kormány pénzt ígér az iskolabezárásért. A kistelepülési iskolák bezárásával képtelenség érdemben pénzt spórolni, az egésznek a gazdasági "haszna" elenyésző. Az egyetlen prognosztizálható eredmény a falvak kihalása. A kormány nyilvánvalóan ezt akarja elérni.