Első snitt: Egy motor száguld a Hungária körúton, a Teve utcai rendőrpalotánál lassít, majd a hátsó ülésen ülő alak lepattan a járgányról, és Kalasnyikovjával lead egy sorozatot a székházra, aztán felpattan társa mögé, s elszáguldanak.

Második snitt: Egy csendes nyári éjszaka a festői szépségű Lesencefalu csendjébe egy hatalmas robbanás hasít bele. Az összefutó falusiak Szilvásy György nyaralója előtt azon tanakodnak, látott-e valaki a faluban idegent a napokban. És kiderül: a lesencei atyafiak közül senki nem látott semmit. Néhány nap múlva ötmillió forintot ajánlanak fel a nyomravezetőnek, ami szokatlan egy ilyen kiváló szakmai színvonalon működő titkosszolgálat mellett, de ez sem oldja meg a lesenceiek nyelvét. Sőt Szilvásy egyik testvérének kormányzati jósdája is befuccsol, az sem jut semmire.

A kis magyar kémfilmszatíránk forgatókönyve most már naponta egészülhetne ki az élet által írt tökéletesebbnél tökéletesebb jelenetekkel, csupa-csupa bajszos, újabbnál újabb szereplőkkel: Csányi Sándor, Laborc Sándor, Hock Zoltán, Demeter Ervin, Kövér László, Tóth Károly. Az élet szinte csak bajuszt növelő férfiakat rendezett bele polipoperettünkbe. Komolyra fordítva a szót: sokkal inkább tragikus, mint komikus az a játszma, amit Szilvásy miniszter irányításával, a titkosszolgálat közreműködésével a Gyurcsány-kormány ad elő nap mint nap az ország súlyos gondjainak megoldása helyett.

Ha igaz, hogy nyolc hónappal ezelőtt kémprogramot telepítettek a Nemzetbiztonsági Hivatal és a kormányzat szervereire, amit állítólag azon nyomban fel is fedeztek a titkosszolgák, akkor vajon eddig mi a csudát csináltak? Tényleg csupán annyit, hogy hamis információkat gyártottak, hogy ezekkel jól átverjék a kémprogram gazdáit? Tudják vajon, ki a valódi gazda? És tényleg biztosak voltak benne, hogy a beetetés közben a kémprogram nem képes mégis kifürkészni államtitkainkat? A behatolás felfedezése után vajon nem kellett volna azonnal összehívni a parlament nemzetbiztonsági bizottságát, és tájékoztatást adni a kialakult veszélyhelyzetről?

Ha már akkor tudták, hogy az UD Zrt.-nek köze van az ügyhöz, és ezért azonnal folyamatos megfigyelés alá vonták a cég munkatársait, nem kellett volna tájékoztatni a cég vezetőjével kapcsolatot ápoló országgyűlési képviselőket is a kémtevékenység gyanújáról? Hogy lehet az, hogy ilyen súlyos - hazaárulásszámba menő - gyanúval övezve még mindig szabadlábon vannak a kémhistória főszereplői, akik közül az UD Zrt. vezetőjét, a Nemzetbiztonsági Hivatal egyik volt vezető munkatársát olyan veszélyes bűnözőnek tartották, hogy fegyveres kommandósokkal megerősítve mentek ki hozzá házkutatást tartani? Az eddig napvilágot látott információk alapján kijelenthetjük: itt ebben az ügyben semmi sem az, mint aminek látszik.

Vélhetően azért nem tartóztatták le eddig a kémprogram elhelyezésével és a politikusok tiltott módszerekkel való megfigyelésével gyanúsított UD Zrt. vezetőjét, mert nem rendelkeznek az alapos gyanúra okot adó bizonyítékkal ellene.

Márpedig ha ez igaz, akkor a legszörnyűbb bűncselekményt követte el a kormány az állam titkosszolgálatának segítségével, amikor alaptalanul gyanúba kevert egy prosperáló, törvényesen működő magyar céget, amikor súlyos bűncselekmények elkövetésével, polipszerűen működő árnyék-titkosszolgálat felállításával vádolt meg több törvénytisztelő állampolgárt. Szemmel láthatóan mindezt csupán csak azért tették, hogy titkosszolgálati eszközökkel beavatkozhassanak az MDF belső hatalmi harcaiba, és megakadályozzák, hogy a hatalomnak tetsző, Fidesz-ellenes politikát folytató Dávid Ibolya pártelnöki hatalmát a tisztújítás során egy esélyesnek hitt kihívó veszélyeztethesse.

Mert ha Dávid bukik, és Fodornak sikerül eltávolítani az SZDSZ-t az MSZP-től, akkor valóban előállhatott volna az a helyzet, hogy az ellenzék megbuktatja a Gyurcsány-kormányt. Valakik túlértékelhették Almássy Kornél esélyeit, emiatt a téves politikai helyzetértékelés miatt kapcsolták be a Nemzetbiztonsági Hivatalt - súlyos törvénysértést elkövetve - a pártpolitikai csatározásokba.

Ha figyelembe vesszük, hogy a fideszes Navracsics Tibort és Szijjártó Pétert torkuk átvágásával fenyegették meg életveszélyesen, hogy a Somogy megyei MDF-szervezet elnökét kommandósok vitték el az üzletéből mindenféle magyarázat nélkül, és azt, hogy Almássy még el sem döntötte a nyár elején, hogy versenybe száll-e az elnöki posztért, amikor a gyermekét óvodába vivő feleségét neki szóló fenyegető üzenetekkel zaklatták, megállapíthatjuk, hogy mégsem annyira szórakoztató, mégsem annyira vicces ez a kémhistória. Félő, hogy sok idős polgártársunkban idézi fel a rossz emlékű Államvédelmi Hatóság emlékét. És az elmúlt napokban történtek után nem is alaptalanul, hiszen végső soron az ÁVH is csak a politikai hatalom érdekeit szolgálta.