Kóka János mondatai most ismét a fülemben csengenek. Veres János és csapata 2009-re háromszázalékos gazdasági növekedést jósol, ami enyhén szólva is több a kelleténél. Természetesen nem ennyire lenne szükségünk, hanem kétszer három- vagy akár háromszor háromszázalékos gazdasági növekedésre, hogy valaha beérjük a hőn áhított nyugati életszínvonalat.

A Pénzügyminisztériumot leszámítva viszont senki sem optimista. Mind a piac, mind pedig a Magyar Nemzeti Bank ettől lényegesebben kisebb bővülési ütemet jósol. Alapvetően azért, mert a világgazdaságban lehűlési folyamat zajlik, és hozzánk is begyűrűzik. Be ám, mint az olajár-emelkedés a hetvenes években! Ugyanis ha a globális gazdaság lehűl, akkor Németország is megbetegszik, bennünket pedig ledönt az influenza. Mindennek hátterében az áll, hogy a magyar gazdaság - miután erős belső gazdaság híján úgynevezett kivitelérzékeny - a világgazdaság minden egyes negatív rezgését megérzi.

Mi a bajunk az optimista tervezéssel? Nagyon leegyszerűsítve az, hogy ha a gazdasági növekedést felültervezi a kormány, az államháztartási hiány sem lesz tartható, mivel a bevételek elmaradhatnak a számítottaktól. Légvárra pedig nem lehet építeni a központi költségvetést.

Ugyanakkor a kormány használhatja még régi fegyverét is, az infláció "némi" felpörgetését, ami hozhat valamennyit a konyhára. A magasabb pénzromlási ütem pedig elviheti azt a minimális többletet, amelyet a költségvetés adna a nyugdíjak emelésére, illetőleg a magasabb bérekre. Arról nem is beszélve, hogy a kormány a 2009-es adótörvényekben, a jól kommunikált adócsökkentések mellett, adóemeléseket rejtett el, ráadásul a csökkentések sem jó koncepció alapján készültek.

A költségvetés tervezete tehát nem valószínűsíti a válság hatásait, holott az üzleti környezeti mutató hazánkban is történelmi mélypontot ért el. A megkérdezett vállalatok még soha nem érzékelték ennyire bizonytalannak a gazdálkodás feltételeit. Vagyis a hazai kis- és középvállalkozások az eddigieknél is nehezebb helyzetbe kerülnek majd, illetve a hitelek is megdrágulnak. Mindezekre a gondokra a kormány semmit sem reagál. Hogy miért nem? Az MSZP folyamatosan politikai háttéralkukkal van elfoglalva, s így nem hallhatja meg a gazdasági élet szereplőinek hangjait. Ettől függetlenül akár mérget is vehetünk arra: megszavazzák a 2009-es költségvetést.

Hírlik már az is, hogy a szocialisták fizetett hirdetéseken teszik majd közzé: mennyire jól mennek nálunk a dolgok.

Fél Európa ismét bennünket fog irigyelni?