Harmadik

Nem tudom, szándékoltan vagy akaratlanul, de roppant energiákat felemésztő túlélési küzdelmének mellékhatásaként az elmúlt hetekben a baloldal vezére sokat tett azért, hogy a következő választások után kétpárti parlament alakuljon. A kisebbségi miniszterelnök nem bízik abban, hogy nyílt megállapodás születhet az MSZP és valamelyik másik frakció között az adótörvények és a költségvetés megszavazásáról, ezért - az első opciót sem ejtve - hozzálátott a kisebb parlamenti pártok szétveréséhez. Túlélési esélyeit növeli, ha elsősorban az úgynevezett SZDSZ, de akár az MDF is, nem képes egységes, minden frakciótag biztos voksára támaszkodó politikát képviselni.

Létrehozva: 2008. október 2., 06:57	nyomtat	küld

Fodor Gábor átlépte a Rubicont, amikor bejelentette, hogy a szabad demokraták csak a szakértői kormányról, azaz a Gyurcsány Ferenc utáni világról hajlandók egyeztetni az MSZP-vel. Ám a párttestületek kiállása ezen álláspont mögött látszategységnek bizonyult; Fodor a belső támadások hatására kínos visszakozásra kényszerült. Az "SZDSZ" egységes cselekvést bénító tartós megosztottságát jelezte a pártelnök hívének számító Szent-Iványi István egyszavazatos győzelme az országos tanács irányításáért vívott küzdelemben. A szakadás lehetősége fennáll, ami az egykori radikális rendszerváltó néppárt eltűnésével fenyeget. Ez stratégiai szempontból több mint kellemetlen volna a baloldal számára, de Gyurcsánynak ez is megérné még másfél év hatalomért. Ha nem buktat miniszterelnököt, a volt szövetséges számára csak a megalázó visszaaraszolás, a Gyurcsány-kormánynak nyújtott külső támogatás marad, ami viszont megfosztja értelmétől a koalícióból való kilépést. Még nem tudni, képes-e valahogy kitörni e csapdahelyzetből az "SZDSZ", de az biztos, hogy egyre kevesebb eséllyel pályázhat a régi és új szavazókat mágnesként vonzó harmadik erő szerepére.

Nincs sokkal jobb helyzetben az MDF sem. Dávid Ibolya elnök maradt, ám ehhez nyilvánvalóan külső segítségre volt szüksége, ezzel ő és pártja végleg elvesztette az autonómiáját. Az elnökválasztási szavazatarányból kiolvashatóan megosztott fórum parlamenti frakciójának a léte egyetlen hajszálon függ. Ilyen állapotban bajosan tűzheti ki azt a célt az MDF, amit kedvezőbb feltételek mellett sem tudott elérni: a parlamenti küszöböt biztosan és tartósan túllépő támogatottsággal a harmadik erővé válni.

Az MDF-ből brutális eszközökkel kitaszított Almássy Kornél független képviselőként a politikai hajótöröttek számát gyarapítja. De felveszi-e valaki a hajójára? Már hallani egy új, jobbközép erő gründolásáról annak a körnek a támogatásával, amely a hírek szerint az MDF-re is szemet vetett. Ezen értesülések valóságtartalma kétséges, ám a Magyar Nemzet olvasói tavaly januárban elsőként értesülhettek arról, hogy a magyar nagytőke egy csoportja pártépítésben gondolkodik az úgynevezett mérsékelt, jobbközép mezőben. Csakhogy azt gyanítom, a politikai piacon kereslet és kínálat ez esetben nem találkozik.

Fidesz által uralt jobboldalon sejtek sokszázezernyi képviseletre váró szavazót, érdemesebb volna az MSZP-től elfordult roppant tömegek, a politikát eleve gyanakvással szemlélők, a kiábrándultak, a magukat a rendszerváltozás veszteseinek érzők körül forgolódni. Egy populista, elitellenes, kőkeményen rendpárti erőnek lenne itt keresnivalója (a nemzeti radikálisok is errefelé kereskednek, egyelőre áttörés nélkül). A politikai piacra való betöréshez szükséges milliárdok azonban hiányoznak egy ilyen elképzelt párt mögül. Így a harmadik erő egy ideig még elemzői okoskodások és a kisebb pártok vágyakozásának megfoghatatlan tárgya marad csupán.

(Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet)