A harmadrendű vádlott dr. Györki Imre volt, az SZDP Debrecenben megválasztott, 1922-től 1939-ig tevékenykedő országgyűlési képviselője. Határozottan elítélte a bolsevizmust, de a statáriális bíráskodás ellen is felszólalt, így 1925-ben a Rákosit halállal fenyegető per kapcsán is. A zsidótörvények miatt az aktív politikától visszavonult ügyvédet a német megszállás után a Gestapo letartóztatta, és Mauthausenbe deportálta. Ezt a megpróbáltatást túlélve, 1945-ben hazatérve, látta, hogy az országot a kommunista diktatúra fenyegeti. A behódoló szocdemek, élükön a társutas Szakasitscsal, az 1945-ös választásokon barátjával, az SZDP háború előtti vezérével, Peyer Károllyal egyetemben elütötték a parlamenti mandátumtól. Györki szembeszállt a többpárti demokrácia felszámolására törekvő kommunistákkal, az 1947. augusztusi választásokon Peyerrel együtt a Radikális Párt színeiben indult. A hatalom azonban az ellenzéki pártokat, köztük a Peyer, Valentiny és Györki által alapított Független Magyar Szocialista Munkáspártot (Kádárék 1956 után ezt a nevet bitorolták), szétverte és betiltotta. 1947 októberében Peyer híveit kémkedés koholt vádjával letartóztatta, elítélte, vezetőjüket csak az ország elhagyása mentette meg a súlyos ítélettől.

Györki nem menekült el, de Rákosiék nem elégedtek meg a szociáldemokraták megsemmisítésével. A "Kálmán József és 21 társa" elleni koncepciós perben Rákosi egykori megmentője, Györki is életfogytig tartó szabadságvesztést kapott. Az 1962-es perújítás jegyzőkönyve szerint - amelyet az elítéltek hozzátartozói a Kuncze Gábor vezette Belügyminisztériumtól a vádlottak és a tanúk, valamint az eljárás résztvevői nevének a kifestésével kaptak meg - "az ügyben szereplő terheltek kivétel nélkül hangoztatták, hogy őrizetbe vételük után a kihallgatóik rendszeresen ütlegelték őket, s velük szemben fizikai és pszichikai kényszert alkalmaztak. [...] Az elsőfokú tárgyalás előtt megtanultatták velük a nyomozati eljárás során tett »beismerő« vallomásaikat, s a bírósági tárgyalásra is vizsgálóik jelenlétében lettek felvezetve. Ilyen helyzetben a bíróság előtt sem merték a nyomozás során tett vallomásaikat megváltoztatni."

1956 februárjában Györkit az ítélet fenntartása mellett "kegyelemből" kiengedték a börtönből. A megtört, súlyosan beteg ember még két évet élt, de családjának sem beszélt az átélt szörnyűségekről. Ez az életét honfitársai szolgálatának szentelő hazafi halála után ötven évvel, ma kap emléktáblát a budapesti Honvéd u. 16.-ban, egykori lakóháza falán. Ennél többet, legalább egy részletes életrajzot, történelmi elégtételt érdemel.