A pénzpiacok bizonytalansága és a nullára fékeződő nyugat-európai növekedés miatt úgy tűnik, hogy a Biztonság és gyarapodás névre keresztelt, jövő évi Veres-Draskovics-költségvetésből ugyanúgy hiányzik a biztonság és a gyarapodás, mint a milliárdokért reklámozott Új Magyarország terv Foglalkoztatottság és versenyképesség! szlogenjéből maga a foglalkoztatottság és maga a versenyképesség.

Bár a megélhetési optimista, gazdaságkutatónak pedig szakmai szinten ma már aligha nevezhető hazai intézetek előrejelzései szerint jövőre itthon szárnyal majd a növekedés, szökell az exportteljesítmény, mi több, beruházásdömping közeleg, a józan észérvek rég nem látott visszaesést jósolnak. Az utóbbi hetek pénzpiaci negatív rekordjai után a nemzetközi elemzések egy ponton közös nevezőre jutottak: a kilábalás nem lesz sem gyors, sem erőteljes. Az amerikai állami mentőöv végső elfogadása után a legrosszabb forgatókönyvek esélye ugyan minimálisra csökken, de a tartós recessziót és a csupán csak a jövő év végére várható halvány erősödést biztosra vehetjük. A 2007 decemberétől tartó hitelválság így is az 1929-33-as gazdasági világválság utáni leghosszabb gazdasági hullámvölgy lesz.

A hazánkat is érintő negatív hatások többrétűek. Az Egyesült Államok gazdaságának gyengélkedése már most egyötödével visszavetette a hazánk első számú exportpiacának számító Németország felé irányuló megrendeléseket, de az egész euróövezet megsínyli az amerikai keresletcsökkenést. A nyugati növekedést lefelé húzza továbbá az ingatlanpiaci buborékok kipukkanása, az építőipar hanyatlása, a pénzintézeti források szűkössége és ennek nyomán a vállalatoknak nyújtható hitelek szigorodása.

Így nyugat-európai exportlehetőségeink egyre romlanak, a magyar gazdaság húzóerejének tekintett kivitel megbicsaklik, a kockázatkerülés miatt pedig csökken a beáramló tőke. A magyar bankok külföldi anyavállalatainál tapasztalható pénzhiány nyomán a pénzintézetek közti hitelkamatok az egekbe szöktek: mindez a hazai kölcsönzési feltételeket is jelentős mértékben korlátozza. Nem nehéz megjósolni, hogy ennek az eddig is forráshiányos kis- és középvállalkozói szektor lesz a legnagyobb vesztese. További gond az amerikai túlköltekezés miatti inflációs nyomás, amely a megnövekedett energia- és nyersanyagárakkal tovább emeli a hazai vállalatok beszerzési árait, vagyis csökkenti amúgy is alacsony versenyképességüket.

Ingatlanpiaci buboréktól itthon ugyan nem kell tartanunk - annál is inkább, mert nem volt olyan mértékű a kereslet, amely feltornázhatta volna az árakat -, de a beruházások visszafogásától annál inkább. A jelzáloghitelek drágulása, a kölcsönfelvételek csökkenése főként a kereskedelmi ingatlanok piacát fagyaszthatja be, megnehezítve a mélyponton lévő építőipar magára találását. Az államadósság fedezésére kibocsátott államkötvények után fizetendő felár emelkedése pedig ma még nem látható költségvetési pluszkiadásokat eredményez. A londoni és New York-i közgazdászok vélhetően nem olvasnak Népszabadságot.