Kaszinókapitalizmus

Létrehozva: 2008. október 6., 06:44	nyomtat	küld

A tőzsdék a politikusok reményt sulykoló szavai után is tovább estek: hiába ígéri Bush elnök, hogy már csak kis idő kell, és hatnak a milliárdok, a bizalmat gyorsan el lehet veszteni, de annál nehezebb viszszaszerezni. Ehhez ugyanis először be kellene ismerni, hogy ami eddig és ilyen formában folyt az utóbbi évtized pénzpiacain - nevezzük neoliberalizmusnak -, az fenntarthatatlannak és működésképtelennek bizonyult.

A globális kaszinó nagyjátékosai eddig megtehették fedezetlen tétjeiket, a krupiék szerepét játszó hitelminősítők és tőzsdefelügyeletek is szemet hunyhattak ideig-óráig, a kasszát azonban most az adófizetők pénzén kell - minimum két-három évre - feltölteni, azért, hogy ne kelljen a "Zárva" táblát kiakasztani. A szereplők pedig nem kispályások voltak: a most forráshiánnyal küszködő nagybankok által kezelt óriási vagyon összértéke hihetetlen gazdasági befolyásról árulkodik. A francia BNP Paribas több vagyon felett ül, mint Franciaország egész éves nemzeti összterméke, a spanyol Santander bank befektetései elvileg az ország GDP-jének 130 százalékát teszik ki, a Bank of Ireland által kezelt vagyontárgyak összessége több, mint az ír lakosság egész éves termelése. A briteknél a befolyás mértéke már bizarr: a Royal Bank of Scotland és a HSBC együttesen Nagy-Britannia idei GDP-jének több mint dupláját kezelik - elvileg.

És ebben a több ezer milliárdos követelésállományban most nem tudni, hol és milyen értékben lapul kétes befektetés. A ma már csak toxikus anyagnak nevezett fedezetlen pénzügyi újítások szétterítői több lépéssel előzték meg a pénzügyi felügyeleti szerveket. A hétvégi francia-német-brit-olasz csúcstalálkozó kicsengése egy ponton biztosan megegyezik az amerikai válságtervvel: az eddigi tőkepiaci működés helyett sokkal rövidebb gyeplő kell a spekulatív alapoknak, valamint a mindenható hitelminősítőknek és felügyeleteknek.

Az eddigi rendszer bebukott, az új korszak pedig sem pragmatizmus, sem szocializmus nem lesz. A neoliberalizmust mentegetők piactisztulási elmélete pedig elképesztően álszent. Milyen tisztulás lehet az, ahol az ártatlan kisrészvényesek veszítik el egy élet során összerakosgatott megtakarításaikat, miközben a bankvezérek többmilliós lelépési pénzekkel távozhatnak, és a dominóhatású gazdasági visszaesés mindenkit fenyeget? A drágább hiteltörlesztő-részleteket fizető háztartásoknak, a kölcsönhöz nem jutó vállalkozásoknak és a megrendelések visszaesése miatt a munkahelyüket elvesztőknek nehéz lesz elmagyarázni, hogy most éppen piaci korrekció zajlik.

Megválaszolatlan marad a kérdés: miben bízhat a piac, amikor a bankokat és országokat minősítő hitelminősítőket is le kell már minősíteni? Sajátos magyar abszurd, hogy míg külföldön válságtanácskozásokkal és alternatív tervek készítésével próbálnak a legkisebb veszteséggel kijönni a nagy gazdasági világválság utáni legmélyebb gödörből, addig itthon egy újabb sikerpropaganda-hadjáratnál nem futja többre. Ez már régen nem a gondok szőnyeg alá söprése, vagy a már bevett kozmetikázási gyakorlat: egy rosszabb forgatókönyvvel reálisan számoló B terv kidolgozásának elmulasztása súlyos kormányzati felelőtlenség.