Ahogy nő a szén-dioxid-szint növekedése egyre melegebbé és savasabbá teszi az óceánok vizét, de ez még nem minden: a gázkibocsátás miatt egyre hangosabbak is a világtengerek - különösen a kétvonalas C fölött két és fél oktávval.
Az elmúlt évtizedekben egyre több szén-dioxid került az atmoszférába, s ennek jelentős részét - 40 százalékát - a világtengerek veszik fel. Ennek hatására megváltozik a víz pH-értéke.
Az óceánok pH-értéke átlagosan 8,3 - ez az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) becslései szerint az elmúlt húsz évben 0,02 egységgel csökkent. A testület előrejelzései szerint 2050-re a csökkenés 0,3 egységes lehet.
Az óceán savasodása több kárral is jár. Egyrészt, felborul a tápláléklánc, mert a savasodás gátolja a kagylók és a korallok képződését; másrészt megváltozik a víz hangvezető képessége, így zavar keletkezik a tengeri emlősök kommunikációjában.
Mivel savasabb ugyanis a víz, annál messzebbre viszi a hangot.
Nem értik, de tudják
Bár megmagyarázni nem tudják a jelenséget, a kémikusok tisztában vannak azzal, hogy a pH-értéktől függően nyeli el a tengervíz a különböző frekvenciájú hangokat: minél savasabb a víz, annál kevesebb mély- és közepes frekvenciájú hangot nyel el, így azok messzebbre jutnak.
Márpedig minél messzebbre jutnak el a hangok, annál zajosabbá válik az óceán - állapította meg Keith Hester és kutatócsapata, akik a kaliforniai Monterey-öböl Akváriumkutató intézetében dolgoznak.
Hester számításai szerint a savasodás legnagyobb hatással a 3000 Hertz alatti - vagyis a kétvonalas C-nél két év fél oktávval alacsonyabb - hangokra van. Éppen ezen a frekvencián kommunikálnak egymással a tengeri emlősök, és ezt használják a hajók is.
Hester úgy számolja, hogy a hangok máris tíz százalékkal messzebb terjednek, mint néhány száz évvel ezelőtt, a tengerek által az ipari forradalom óta elnyelt szén-dioxid következtében. Úgy becsüli, hogy 2050-re már hetven százalékkal messzebbre terjednek majd a hangok bizonyos tengerrészekben (elsősorban az Atlanti-óceánban).