Valószínűleg igazuk van azoknak, akik arról beszélnek, hogy Magyarországon nem várható banki krízis, rövid távon legalábbis biztosan nem. A pénzintézetek összeomlása - előbb Amerikában, majd Európában is - egyértelműen azért következett be, mert túl sok hitelt helyeztek ki túl olcsón, megfelelő biztosítékok nélkül. Idehaza viszont olyannyira túlbiztosították magukat, hogy egyelőre nem kell a nem fizető adósok számának hirtelen megugrásától tartani. A bankok tehát nem fognak tönkremenni, legfeljebb megcsappan a profitjuk, s hacsak nem indul roham a betétekért, ki fogják bekkelni a nehéz időszakot. Bankválság helyett Magyarországra sokkal rosszabb vár: általános gazdasági válság. Ha ugyanis a bank nem vagy csak az eddigieknél is sokkal szigorúbb feltételek mellett ad hitelt, a vállalkozások nem jutnak forráshoz. Emiatt leállnak a hazai fejlesztések, és mivel ugyanez a dominózás folyik a nagyvilágban, elmaradnak a várt külföldi befektetések is, az exportra termelő magyarországi vállalatok meg elveszítik piacaik egy részét. Ez az állampolgároknak a mindennapi élet még nehezebbé válását jelenti, makroszinten pedig apadó állami bevételeket, a vártnál alacsonyabb gazdasági növekedést. Mindez végső soron az egész konvergenciaprogram kisiklását okozhatja.

Egyszerű ez, mint a faék, a kormány azonban a jelek szerint nem hajlandó észrevenni, hogy alapjaiban változtak meg a magyar gazdaság kilátásai. Ami nagyon rossz hír, mert csak attól még nem fog három százalékkal bővülni a GDP jövőre, hogy a pénzügyminiszter hisz ebben. A növekedéshez tenni is kellene valamit. Csökkenteni például az adókat, hogy a hitellehetőségtől elvágott vállalkozások ne dobják be végleg a törülközőt, mérsékelni az állami kiadásokat, egyszóval véghezvinni mindazt, amit elemzők és gazdasági szereplők egész sora mantráz már jó ideje. Ám ha Veres János semmi mást nem csinál, csak széttépi a büdzsétervet, és készíttet helyette egy reálisat, már azzal is beljebb lennénk, mert legalább abban biztosak lehetnénk, hogy nem vak, s hajlandó végre felnőtt emberként kezelni a választópolgárokat. Ehhez képest most nagyjából ott tartunk, hogy a kormány álláspontja szerint a válság nem több ellenzéki propagandaeszköznél, vagyis a Fidesz nem létező problémákból szeretne valódiakat kreálni.

Kíváncsi vagyok, hogy illesztik majd bele ebbe a kommunikációs sémába azt a tényt, hogy tegnap szinte kivégezték a pesti tőzsdét. A BUX már röviddel a nyitás után 1500 pontos mínuszban tartózkodott, a Mol és az OTP papírjainak kereskedését fel kellett függeszteni, a forint árfolyama beszakadt, és sok milliárd forint tűnt el egyik pillanatról a másikra a magyar gazdaságból. Aligha hihető, hogy mindez csak azért történt, mert a pénzvilág beszállt az álságos magyar ellenzék propagandájába.

Amikor Gyurcsány Ferenc Őszödön arról beszélt, hogyan húzták ki kormányzás nélkül első miniszterelnöksége másfél évét, a trükkök százai mellett a világgazdaság pénzbőségét is megemlítette. Na ez utóbbi nincs többé; az olcsó hitelek korának befellegzett. Trükközhet a kormány akárhogy, a források elapadása Magyarországot is érinti. Sokkal súlyosabban, mint a bankokat, mert Gyurcsány Ferencék már 2002 óta túlélő üzemmódban vannak.