Zuschlag csöndje

Létrehozva: 2008. október 9., 08:55	nyomtat	küld

A per kezdetét megelőző legfontosabb hír úgy szólt, hogy az állampusztai büntetés-végrehajtási intézetben Zuschlag János nagyon sokat beszélt. No, nem arról... A hírből kiderült, hogy Zuschlag odabent igazi politikusként viselkedett, agitált rabtársai között, továbbá jogászi végzettségét kamatoztatva tanácsokkal látta el őket. Ez szép és megható. Különösen azt szerettem volna látni, amikor Zuschlag, a politikus agitál odabent. Ionesco valószínűleg sírna a gyönyörűségtől...

De a lényeg mégiscsak az most, amiről Zuschlag nem beszél.

Már több mint egy éve nem beszél. Nem beszél az egészről. A lényegről. Hogy akkor kik pontosan, kiknek a megbízásából, kiknek a segítségével, hogyan és hová? És pontosan mennyit is? És mióta? És kik tudtak róla, és kik hagyták jóvá? Zuschlag hallgat. Az ellene és társai ellen felhozott vádak büntetési tételének felső határa húsz év.

Ha az embert húsz év börtön fenyegeti, és ráadásul csak egy apró fogaskerék a becstelenség, a korrupció, a hazugság és az állami szintű lopás nagy gépezetében, akkor azért nem szokott hallgatni. Mondjuk úgy, nem életszerű ez a konok, mély és megtörhetetlen hallgatás. S mivel olyannyira nem életszerű, hát lábra is kaptak már a legendák. Sok-sok jól értesült véli tudni az összes hallgatás mögötti titkot. Nevezetesen, hogy Zuschlagot megfenyegették: ha köp, meg fog halni. A másik legenda szerint éppen ellenkezőleg: Zuschlagnak beüzentek a börtönbe, tartson ki, és megússza egy kicsike büntetéssel, s azt sem kell majd leülnie.

Így szólnak a legendák.

Hallgatja őket az ember, és mosolyog persze. Mosolyog, ingatja a fejét, hitetlenkedve hümmög, s a mindentudók, a jól értesültek, a beavatottak butaságán és naivságán elmélkedik.

S mindeközben egyetlen pillanatra sem hagyja nyugodni egy gondolat. Az, hogy ebben az országban az összes legenda akár igaz is lehetne. S ez az, ami igazán félelmetes. Hogy nincsen semmi már, és alig-alig lehet olyasmit kitalálni, amit ne lehetne gond nélkül elképzelni igaznak.

Ahogy Ionesco mondta: megszűnt az abszurd, mert az abszurd lett a valóság.

Zuschlag pedig hallgat.

És ő tudja egyedül, miért.

Ő tudja egyedül, mi a helyzet a legendákkal.