Ám ezúttal nemcsak a mindenkor nagyszerű MSZP-nek, vezérének és kongresszusának járt ki a rendkívüli jelző, hanem a bel- és külpolitikai, a gazdasági és pénzügyi helyzetnek is, hiszen nem közönséges napokat, heteket, hónapokat éltünk át az utóbbi időkben.

Fél évvel ezelőtt felbomlott a koalíció, s a csalással hatalomra jutott, roppant népszerűtlen Gyurcsány-kormány egy merőben új közjogi helyzetben találta magát. Természetesen semmi olyat nem tett, amit hasonló helyzetben egy normális demokráciában a kormányok cselekedni szoktak, hanem a kisebbségi kormányzáshoz látszatlegitimizációt keresett. Így ecsetelte a problémát Gyurcsány Ferenc a Népszabadságban október 11-én megjelent nyilatkozatában: "Morális kötelesség, hogy megtartsuk a kongresszust. Számomra különösen az. 2006-ban a küldöttek arra hatalmaztak föl, hogy vezessek egy koalíciós, többségi kormányt. A helyzet alapvetően megváltozott. Nincs koalíció, kisebbségi kormányt vezetek. Ennek irányítására fölhatalmazást kell kérnem." Halkan jegyzem meg: vajon a koalíció felrúgásához kért felhatalmazást? Hozzátéve: ez a roppant etikus, tetőtől talpig egy merő morál ember fél évig egészen jól elvolt felhatalmazás nélkül. De erre is megadta a választ: "én már fél éve is azon voltam, hogy legyen kongresszus, csakhogy akkor az elnökségben még nem volt meg ehhez a többségem. Most megvan, tehát lesz." Mihez nem volt Gyurcsánynak többsége? A kongresszus megtartásához vagy a kisebbségi kormányzáshoz? Annyi biztos, mostanra sikerült olyan kongresszusi küldötteket összeválogatni, akik csont nélkül megszavazzák a további kisebbségi kormányzást. Olyan remekül idomított társulatot tereltek össze, hogy gyakorlatilag nem is volt szükség a kongresszusra. Mindenesetre arról a témáról, amiért összehívták a küldötteket, egyetlen árva szó nem esett. Gyurcsány de facto nem kapott felhatalmazást, de attól függetlenül teljesen jól érzi magát. Főleg morálisan.

Szinte biztos, hogy Gyurcsány Ferenc a földkerekség egyetlen miniszterelnöke, akinek jól jött a nemzetközi pénzügyi válság s az, hogy az általa vezetett ország a gazdasági összeomlás közvetlen közelébe került. Így a kongresszuson nem beszéltek kisebbségi kormányzásról, személycserékről, hatalomátadásról, előre hozott választásokról, amelyek akkor is kínos kérdések, ha jó előre lepacsizták mindegyiket. Viszont ilyen kritikus pillanatokban a miniszterelnök és csapata kifejezetten tettre késznek mutatkozhat, mintha lenne bármiféle halovány sejtése is a megoldásról. Egy kósza ötlettel már elő is állt a kormányfő: nemzeti csúcstalálkozót fog összehívni, mert ilyenkor még a baloldaliak szerint is nemzeti összefogásra van szükség. "Az az igaz hazafi ebben a helyzetben, aki lépést tud tenni a másik álláspontja felé" - jelentette ki Gyurcsány, majd eme tételét megerősítendő hozzátette: "Most a nemzeti teljesítmény az, hogy ki tud saját eddigi álláspontjától ellépni, és megértést tanúsítani a többiek álláspontja felé."

Bizonyságképpen Gyurcsány már el is lépett saját álláspontjától, és tizenkét pontos tervezetében rögtön elállt az adócsökkentéstől, a bér- és nyugdíjemelésről tett ígéreteitől. Példátlan rugalmasság és nagyvonalúság, arról már nem is szólva, hogy majdnem oly nemzeti és hazafias, mint a vasrácsok a Parlament körül. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Gyurcsány ellép ugyan a saját álláspontjától, de közeledésre a másik álláspontja felé semmilyen hajlandóságot nem mutat. Ennyire nem akar hazafias lenni, mert az még "magyarkodásnak" tűnne. Szerinte az igazi hazafiak a kormány álláspontját értik meg, és afelé tesznek lépéseket, mert belátják végre, hogy senki más nem képes az ország érdekeit képviselni. Az összefogás és együttműködés eme gyurcsányi értelmezését hirdette Lendvai Ildikó is, aki kongresszusi hozzászólásában kifejtette: itt a nagy összeborulás ideje, amikor komolytalanul hangzik az a mondat, hogy Gyurcsány a hibás, amikor félre kell dobni a régi kliséket, mert aki ki akar jutni a krízisből, az nem emlegeti többé az előre hozott választásokat.

Ha jól értjük a szocialisták álláspontját, akkor nemcsak előre hozott választásokra nem lesz szükség, hanem egy jó ideig rendes választásokra sem, hiszen a miniszterelnök a mindenhez értő honvédelmi miniszterrel, Szekeres Imrével közösen 2020-ig kidolgozta programját, amelyet szerényen a piacgazdasági viszonyok között működő szociális Magyarország hosszú távra szóló víziójának lehet nevezni. Márpedig ha 2020-ig választásokat tartanak, félő, a győztesek valami más programmal állnának elő, s akkor hiába vizionált nekünk Gyurcsány Ferenc meg Szekeres Imre összevissza mindenféle gyönyörűséget.