A miniszterek az Energia Tanács júniusi, átfogó tervezetével egyetértettek. Azonban számos kérdés marad megválaszolatlanul. Ide tartozik például az EU piacát domináló energiaóriások monopolhelyzetének megakadályozása.

A Bizottság eredetileg gyengíteni akarta a tagállami energiavállalatok befolyását. A piacba integrál nagyvállalatoknak el kellet volna adniuk az ellátó rendszereiket. Ezt a tevékenységet így teljesen elválasztanák a termeléstől (un: tulajdonjogi megosztás). Franciaország és Németország vezetésével azonban sikeresen lépett fel a tervezetet elutasító tagállamok koalíciója. Elérték, hogy a korábbi állami monopóliumok (a francia EDF és GDF, vagy a német E.ON és RWE) megtarthassák a gáz- és energiahálózatukat, ha azok ellenőrzéséből kivonulnak.

Viszont, a többek között Hollandiából, Dániából, Spanyolországból, Portugáliából és Lengyelországból érkező nyomásra, a megegyezés megtiltja az energiatermelőknek, hogy felvásárloják az energiatársaságok elosztó rendszereit azokban az országokban, ahol bevezették a teljes körű megosztást (unbinding). Ez a gyakorlatban azt jelenti például, hogy az EDF nem vásárolhatja fel a magas-feszültségű elektromos vezetékeket Hollandiában.

A miniszterek elfogadtak egy ún. "Gazprom klauzulát" is. Ez a harmadik országok (ide tartozik az orosz, állami tulajdonban lévő Gazprom is) energia társaságainak felvásárlási lehetőségeit korlátozza. A Balti államok és Lengyelország nemtetszésüknek adtak hangot, mivel a dokumentum nem szabályoz olyan szigorúan,mint az eredeti "reciprocitási klauzula". Ez ugyanis egy "EU beruházási vétóként" működött volna. Ennek értelmében a harmadik országok csak akkor szerezhetnek európai ellátórendszereket, ha hazai piacukon ugyan azt a jogbiztosnásgot és versenyszabadságot bizotsítják az EU-s vállalatoknak, amit ők is élveznek az EU-ban. Németországnak (az energiaimport 40%-a a Gazpromtól jön) azonban sikerült egy gyengébb klauzulát kicsikarnia, amely szerint csupán politikai megegyezésre van szükség. Ez részben a legfőbb partnere felé irányuló gesztus volt.

A végső gyakorlati kérdéseket is tisztázták. Meghatározták az EU új ügynökségének (Agency for the Cooperation of Energy Regulators-ACER) szavazati rendszerét, ami az energiaszabályozó hatóság együttműködésének színtere lesz. Az ACER fogja felügyelni az energiapiacokat. Németország el akarta érni, hogy a nagyobb energiahálózattal rendelkező országoknak nagyobb bleszólásuk legyen az ügynökség döntéseibe. A végső megállapodás alapján azonban minden államnak azonos szavazati joga lesz.

José Manuel Barroso bizottsági elnök üdvözölte a megállpaodást. "Ez jó hír az európai fogyasztóknak és vállalatoknak, továbbá az egységes piac megvalósításához is zükséges."

A megállapodást a Parlamentnek jóvá kell hagynia, ami nem lesz egyszerű. Az első szavazáson a Parlament ragaszkodott a tulajdonjogi megosztáshoz. Ez lehet az egyetlen járható út az EU-s energiapiac liberalizációja során.