Nahát, milyen ügyes! Épp most olvastam, hogy az izlandiak csak azóta hajlanak az IMF segítségének igénybe vételére, mióta kiderült, a teljes pénzügyi összeomlás szélén állnak, de még azért így is gondolkodnak egyet rajta. Annyira, hogy e NATO-tagország tegnap küldöttséget menesztett Moszkvába, ahol ma tárgyalnak az orosz kormány képviselőivel egy négy-öt milliárd eurós áthidaló hitelről. Mert az IMF-re mindenki úgy tekint, hogy annak segítségét csak akkor érdemes igénybe venni, ha már minden egyéb ésszerű megoldást kipróbáltunk. Mert az egész világ azt, aki ehhez az eszközhöz fordul, úgy kezeli, mint aki végveszélybe került volna. Nekünk meg sikerült megszervezni! Bravó! Elsőként a térségben! Na persze csak azért, "hogy ne kelljen igénybe venni". Kizárólagosan! Erről a kisebbik fiam jut eszembe, aki már ötévesen tudta, miként kell bekéredzkedni kedvenc alsóörsi cukrászdánkba. Amikor a közelébe érkeztünk, mindig megkérdezte: apu, nem kérsz fagyit?
A forintot támadó spekulációkat a leghatékonyabban lehűteni nem az IMF felsorakoztatásával kellene. Ettől ugyanis a befektetők egy része csak még jobban elbizonytalanodhat a magyar fizetőeszköz hosszú távú jövőjét illetően. Márpedig, ha úgy döntenek, nem érjük meg a kockázatot, akkor a forint árfolyamugrásainál sokkal veszélyesebb, lassú, de biztosan elértéktelenedő pályára áll át a magyar valuta. Ez az egész országot a tönk szélére sodorhatja, velünk együtt.
A forint megvédésének leghatékonyabb módszere az, ha minél gyorsabban megszabadulunk tőle, vagyis minél előbb bevezetjük az eurót. Erre az izlandiak is rájöttek, csak ők viszonylag gyorsan elő tudják állítani az ehhez szükséges hiteles gazdaságpolitikát. Nálunk viszont éppen ezzel van a fő gond. Már most is talány, hogyan fog sikerülni a kisebbségi kormánynak összehozni egy olyan költségvetést, amely köszönő viszonyban lesz a következő évi realitásokkal. Arra meg ugye senki sem venne mérget, hogy a parlamenti választások előtt nem jön-e rá a kormányzatra az osztogatási láz. Merthogy az előirányzatokat eddig még soha nem sikerült betartani a voksolás előtt. Az extra politikai és hitelességi kockázatra még rászámíthatjuk a térség leggyengébb gazdasági teljesítményét, a legnagyobb deficittel, a legátláthatatlanabb és legszeszélyesebben változó adórendszerrel megfejelve. Ezek a körülmények teszik sérülékennyé a forintot, amely ráadásul még az izlandi uniós csatlakozást követő euróbevezetést is túlélheti, ha így haladunk. A kormány a jelek szerint úgy gondolja, hogy a nemzetközi válság kezelésének legjobb módszere az adó- és bérviszonyok, sőt az egész jelenlegi állapot befagyasztása, legalább 2010-ig. Közben majd meglátják, miként lehet megmagyarázni annak zsenialitását, amit addig még elszúrnak. A gond csak ott van: két év alatt a külföldi befektetők is meg fogják unni a kilátástalanság magyarázatait, amelyek valójában messze vannak a zseniálistól.