Mondhatnánk, könnyen beszél, ő nem a pillanatnyi túlélésért kapálódzik, nem kell a változékony, de a pártok összeborulásának gondolatára általában fogékony közhangulatra tekintettel lennie. Nyilván meg is kapja majd a magáét a kormányfő embereitől, ám ez éppúgy lepereg róla, mint azok a felszólítások, amelyek különféle ügyekben időről időre állásfoglalásra szorítanák. Sólyom László belülről vezérelt, makacs ember, alapos ok nélkül nem nyitja ki a száját. Most megtette, s az udvariassági formulák mellőzésével utasította vissza a baloldal vezérének meghívását. Ahogy fogalmazott, a szombati tanácskozás "nem szolgálja a felelősségi viszonyok tisztázását, az állam nem így működik". Felhívta a figyelmet, hogy a politikusokból, jelenleg és egykor köztisztséget viselő jeles férfiúkból verbuvált csapat, e "formátlan tanácskozás" alkalmatlan a nemzeti felemelkedés programjának megalkotására. Se szakértelme, se információja, se felhatalmazása nincs arra, hogy az euró bevezetéséről vagy a szociális rendszer átalakításáról felelős döntéseket hozzon.

Többről van itt szó, mint hogy Sólyom László elrontja Gyurcsány Ferenc játékát. A legfőbb közjogi méltóság abból adott leckét, hogy a köztársaság intézményeinek együttműködése világos alkotmányos elveken, írott és íratlan szabályokon alapul. Egyszer volt Budán kutyavásár, azaz Sólyom László - aki a költségvetés helyzetéről 2006-ban valótlan tájékoztatást kapott a kabinettől - nem kíván a kormányfő hívására más állami vezetőkkel részt venni még egy olyan haszon és értelem nélküli egyeztetésen, mint amilyet nyáron az úgynevezett melegfelvonuláshoz kapcsolódó botrány nyomán rendeztek.

Miután a válságra hirtelen rádöbbenő kisebbségi miniszterelnök a csúnyán elveszített népszavazás és a koalíció felbomlása óta tett minden lépését lenullázva újra a megszorítás neoliberális receptjét húzta elő, az ellenzéknek nem lesz túl nehéz dolga szombaton. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc a válságretorika átvételével megint egy kis időt nyert, s az MSZP kongresszusán a büszke baloldal némaságra ítélt küldötteinek száját lazaccal tömte be, szerintem mégsem jó ötlet egy végletesen népszerűtlen és hiteltelen vezetőnek újabb nadrágszíjmeghúzást kérnie a társadalomtól. A sorozatos interpellációs leszavazások sem a kisebbségi kormányzás stabilitására utaltak; megkockáztatom, az adótörvények változatlanul hagyásában is szerepet játszott az Országgyűlés döntésétől való félelem. A parlamentarizmust éltető kormánypárti-ellenzéki szembenállás átmeneti felfüggesztése, amit Gyurcsány ajánl, csak akkor nem életképtelen és tisztán populista elgondolás, ha a frakciók megállapodnak egy új, átmeneti, szakértői válságkormány egységes támogatásában. Csodálkoztam is, hogy a parlamentben Fodor Gábor nem csapott le a kézenfekvő lehetőségre, s nem vezette elő újra pártja e tárgyban tett javaslatát. Gyurcsány Ferenc persze nem a hatalmat, hanem a felelősséget kívánja szétteríteni, megosztani. Ebből a jó kormányzást helyettesítő, buta és méltatlan játékból vonta ki magát Sólyom László. Válság idején különösen jó hír: az elnök a helyén van.