A világ legigazságtalanabb dolga, hogy a Happy End Kft.-t érintő rendőrségi jelentések nem W. Andrásról, hanem Cs. Nóráról szólnak - ez a rezüméje a közelmúltban született "tényfeltáró" írásoknak. Ön valóban csak stróman, hogy ne mondjuk: kis hal?

Belegondolni is rossz, mi történt volna velem az elmúlt egy évben, ha nagy halnak tartanak...

A nagy halat Wermer Andrásnak hívják?

Ha a nagy hal azt jelenti, hogy valaki nagy formátumú egyéniség és kreatív elme, akitől rengeteget lehet tanulni - akkor Wermer András valóban az. Amikor 1993-ban csatlakoztam a Happy Endhez, Káel Csabával együtt irányították a céget. Nekem jutott a feladat, hogy filmgyártó cégből valódi full-service ügynökséget hozzak létre - merthogy korábban ilyen nemzetközi cégnél dolgoztam. Hét éve én vezetem a Happy Endet.

Wermer távol tartja magát a cégtől?

A cégirányításban már 1996 óta nem vesz részt, csak kreatív igazgatói feladatokat vállalt. Ez érthető, hiszen cégünk 1998 előtt évről évre megduplázta forgalmát, több száz jelentős hazai és nemzetközi vállalat tartott igényt a szaktudásunkra.

Nyilván ő neveztette ki magát kreatív igazgatónak.

A céget 1996-ban eladta. Úgy voltam hajlandó megvenni a részesedését, ha garantálja, hogy továbbra is kreatív igazgató marad. A vevők gyakran kikötik: a cég meghatározó embereinek a tulajdonosváltás után is el kell látniuk feladatkörüket. Miért különös az, ha valaki egy idő után nem vállal ügyvezetői feladatokat a 13 éve alapított cégében, inkább arra összpontosítja az erőit, amihez a legjobban ért? A Happy End csapata többnyire tehetséges fiatalokból állt, akik a cégen belül különböző feladatok ellátására is alkalmassá váltak. Fontos alapelv volt: mindenki a tehetsége és az ambíciói szerint találja meg a helyét. Az egyik asszisztensemből például médiatervező, majd kiváló reklámfotós lett.

Szándékosan beszél múlt időben a Happy Endről? A rendőrség azt állítja, hogy humánusan bántak önnel, s nem veszélyeztették a jövőjét. Novemberben még az előzetes letartóztatásától is eltekintettek.

Az ember nagyon hálás tud lenni azért, ha kezét-lábát összekötve az úthenger elé lökik, de az pillanatnyilag mégsem hajt át a testén. Az elmúlt egy év számomra mégsem ezekről az ügyekről szólt, hanem a gyermekemért folytatott küzdelemről.

Biztos abban, hogy az "úthengereffektus" miatt lett koraszülött a gyermeke?

A férjemmel jó ideje álmodtunk arról, hogy egyszer gyermekünk születik. A sors kegyelméből végre megadatott. A választási kampány idején már áldott állapotban voltam. Nehéz volt támadások kereszttüzében dolgozni, nap mint nap elviselni a rágalmakat; bennem sokszor csak a megszületendő gyermekem tartotta a lelket. A rémálom mindenesetre csak ezután kezdődött. Tavaly áprilisban - szinte órákkal a második forduló után - házkutatások, törvénytelen iratlefoglalások sorozata indult a Happy Endnél. A nyár közepén szinte mindent elvittek. Kéttucatnyi rendőr csaknem két hétig tartotta megszállva a könyvelőirodánkat; elektronikus adathordozókat és közel százezer iratot foglaltak le - köztük az önkormányzati választások előtt álló Fidesz kampányiratait. Kórházba kerültem. Csaknem elveszítettem gyermekemet, mígnem - veszélyeztetett terhesként - szigorú ágynyugalmat írt elő az orvos. De a betegágyban sem volt nyugalmam - a kihallgatók oda is elkísértek. Közben APEH-vizsgálat is indult a cégnél. Az adóhatóság egyszerűen nem hitte el, hogy minden iratunkat lefoglalta a rendőrség, amiket - az ügyészi felszólítás ellenére - azóta is csak részben kaptunk vissza. A gyanúsítások az Országimázs Központ tevékenységéhez kapcsolódnak, értelmetlen volt tehát nálunk házkutatást tartani - az iratokat a Miniszterelnöki Hivatalban is megtalálhatták volna. Máig nem értem, mi szükségük volt a velünk szemben eljáróknak arra, hogy tízezerszám vigyenek el olyan iratokat, amelyek nem kötődnek az Országimázs Központhoz. Orvosi vélemények szerint a stressz és a megaláztatás is hozzájárult, hogy veszélyeztetett terhességemnek koraszülés lett a vége. Gyermekem életveszélyes állapotban látta meg a napvilágot - férjemmel és az orvosokkal együtt sokáig küzdöttünk az életben maradásáért. Csak hosszú hónapok után, egy pénteki napon jöhettünk haza a kórházból, de a rendőrök már hétfőn hajnalban csöngettek. Mint mondták: azért jöttek most, mert úgy tudták, gyermekem még kórházban van, s még azelőtt akartak elvinni, hogy a reggeli szoptatásra bementem volna. Becsületükre legyen mondva, hogy végül a gyermekem mellett hagytak. Igaz, ismét alapos házkutatást tartottak, pedig - a fokozott fertőzésveszély miatt - az orvosok még a nagyszülőknek sem engedélyezték a látogatást. Azóta, hol tanúként, hol gyanúsítottként, többször kihallgattak. Miközben a nyomozás hűtlen kezelés ügyében indult - amit egy magáncég, ugye, el sem követhet. Végül egy 17 oldalas beadványban tettem meg észrevételeimet a nyomozásról - az ügyésznek címezve.

Az országimázs-nyomozásban először valóban a megrendelő, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) felelősségét firtatták, hűtlen kezelés nyomait keresték. Majd csalásra váltottak: az ORFK vádjavaslata szerint önt, valamint a Happy End alvállalkozójaként ismert MERT 2000 Rt. vezérigazgatóját, Tüske Szabolcsot csalással, az Országimázs Központ (OK) egyik volt osztályvezetőjét hanyag kezeléssel gyanúsítják.

A nagy kapkodásban minduntalan változott a gyanú iránya. Mint mondtam: ha a rendőröket tényleg az Országimázs Központ és a Happy End szerződéses kapcsolata érdekli, elég lett volna bemenniük a MEH irattárába.

A szervezett bűnözés elleni igazgatóságnak végül sikerült világos "gyanút fognia": ön és a MERT-es kolléga állítólag összesen 822 milliós kárt okoztak. Kötelező a kérdés: hol a lé?

Remélem, az nem károkozás, hogy az emberek a kezükbe vehették a Millenniumi Országjárót, a költségvetési füzetet, a Magyarország mindannyiunké című kiadványt. A hannoveri expó látogatói is nagy tetszéssel fogadták a magyar pavilonban kapott ismertetőt. Hibás dolog úgy gondolkodni a világról, hogy az embert csak a pénz mozgatja. Ez még az üzleti világban sem működik - tartósan és eredményesen bizonyosan nem. Azzal gyanúsítanak, hogy a Happy End a MEH-hel kötött szerződése alapján járó jutaléknál lényegesen nagyobb haszonra tett szert. Pedig a rendőrségnél jobban talán senki sem tudhatja, hogy a három kiadvány esetében cégünk még a szerződés szerinti jutalék mértékét sem érvényesítette, a negyediknél pedig 24 milliós veszteséget regisztráltunk. A rendőrségi revizori jelentések hemzsegnek az összeadás-kivonás szintű számszaki hibáktól. Sokaknak az az érzése, mintha valakik siettették volna, hogy legyen már eredmény.

Ki siettethette őket?

Nem volna helyes, ha én is azt a hibát követném el, amit sok emberrel szemben ma szinte divat elkövetni. Nem gyanúsítok senkit, bízom a jogállam intézményeiben. Mindazonáltal ami velünk történt, leginkább a középkori boszorkányperekre emlékeztet. Akkoriban ha valakit boszorkánysággal gyanúsítottak, vízpróbának vetették alá. Ha túlélte, világos volt, hogy boszorkány, tehát meg kellett égetni. Ha megfulladt, kiderült, hogy mégsem boszorkány. Ekkor már nem volt mit tenni...

Itt azért nem tartunk.

A rendőrség azért igen cifrákat talált mondani. Legutóbb például azt: a Happy End azért hozta létre a MERT 2000 Rt.-t, hogy megtévessze a MEH imázsközpontját. Korábban azt állították, hogy az alvállalkozóm tévesztett meg engem.

A gyanú "magja" viszont nem változott. Eszerint a MERT 2000 nemigen végzett munkát - hiszen nem a saját nyomdájában készültek a kiadványok -, csak leszedte a sápot.

Igenis végzett munkát - ezt a rendőrség által felkért szakértő véleménye és a tanúvallomások is alátámasztják. A lap nyomdai gondozásán túl nyomdai brókerként is működött. Végez-e munkát egy nagykereskedő, egy tőzsdei bróker, egy biztosítási ügynök? Nyilván igen. A MERT 2000-nek ugyan van nyomdai kapacitása, de ez nem minden megbízáshoz megfelelő. A munkát sokszor ki kell helyezni más nyomdákba.

Pazar élmény lehet 800 millióért brókerkedni.

Nem az az élmény pazar, hanem például az, amikor közvélemény-kutatások is megerősítik, hogy az emberek közel nyolcvan százaléka tetszéssel fogad egy két éven át megjelenő kiadványt. A rendőrség által felkért igazságügyi nyomdai szakértő egyébként megállapította: a MERT 2000 által végzett munka a lapigazgatói feladatkörök ellátásával volt egyenértékű. Gondolom, minden újság lapigazgatója vérig sértődne, ha azt állítanák, hogy nem végez munkát. Emlékeztetőül: a Millenniumi Országjáró a magyar sajtótörténet egyedülálló vállalkozása volt. A lap 3,8 millió példányban jelent meg, ami páratlan munkaszervezést igényelt: kezdve a papírbeszerzéstől a nyomdai előkészítésig. Más szempontok is indokolták a MERT 2000 bevonását. A Happy End mint reklámügynökség - a MERT 2000-rel kötött szerződés révén - olyan szakértő cégre bízta a kiadvány nyomdatechnikai menedzselését, amely a felelősséget és a kockázatot is vállalta. Tehát nem kellett kockáztatnom a Happy End létét. A 24 oldalas, Népszabadság formátumú Millenniumi Országjáró postaköltséggel együtt 80 millió forinttal olcsóbban készült, mint amennyibe a kétoldalas, A/4-es méretű EU-kampánylevél került. Nem gondolom, hogy ennek készítői jogtalan haszonra tettek volna szert, sőt biztos, hogy legjobb tudásuk szerint jártak el. A különbség azonban szembetűnő. Mondok más példát. Minden idők legdrágább kampányával sikerült minden idők legalacsonyabb részvételi eredményét elérni az EU-népszavazáson. Erre a kampányra és szavazásra - alig három hónap alatt - több közpénzt fordítottak, mint amennyivel az Országimázs Központ három évig gazdálkodott.

A rendőrség szerint a négy kiadvány ügye és a 822 millió csepp a tengerben. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) feljelentésének egyéb pontjaiban állítólag tovább folyik a nyomozás.

Kevés szó esik arról, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is megvizsgálta az OK-t, de nem talált olyan hibát, ami miatt feljelentést kellene tennie. Három hónappal később a Kehi is vizsgálódni kezdett, és iratmegsemmisítések nyomára bukkant. Érdekes módon az ÁSZ - hónapokkal korábban - nem találkozott ilyen nyomokkal. Ezután a Kehi felsorolt 18 "vádpontot", jórészt a hiányzó iratokra alapozva...

A közvélemény úgy tudja: az imázsközpont 13 milliárdjából tíz a Happy Endnél landolt.

Ezek a súlyos milliárdok jórészt a Népszabadságnál, az RTL Klubnál és a tv2-nél költődtek el - országreklám címén. Azoknál a médiumoknál, amelyek rendszeresen támadták a Happy Endet.

Mindenesetre nem csak baloldaliaknak bántotta a szemét, hogy Wermer egyszerre lehetett kormányzati tanácsadó és Happy End-alkalmazott, vagyis: a megrendelői és a teljesítői oldal központi figurája.

Wermer András nem volt kormányzati tanácsadó. A kormányzati tanácsadót kinevezik, és fizetést kap a munkájáért. Wermer a miniszterelnöknek adott tanácsokat, aki annak a pártnak volt az elnöke, majd miniszterelnöke, amely pártnak a Happy End dolgozott. Egyébként a cég minden ügyfelének - akinek komolyabb kampányt készített - adott tanácsokat. Tehát Wermer András nem volt megrendelői szerepben, és teljesítői pozícióban is csak mint Happy End-alkalmazott állt.

A mostani ciklusban foglalkoztatott kommunikációs cégek - szervezeti értelemben - elkülönülnek az MSZP-től. A Happy End és a Fidesz között mintha szorosabb lett volna a kapcsolat.

Szervezeti értelemben a Happy End is szigorúan elkülönült a Fidesztől. A kft. több száz cégnek dolgozott fennállása óta. A politikai kommunikáció csak egy részterülete volt a munkánknak. A Fidesznek 1994-től dolgoztunk - miután az akkori kampányhajrában otthagyta őket a stábjuk. Mondjam az eredményeket? Először 7, 1998-ban 28, 2002-ben 41 százalék.

E kommunikációs cég majd' mindenre képes volt, csak egy dologra nem: hogy megvédje magát. A Happy End elleni vádak egytől egyig a Fideszre hullottak vissza.

A vádak nem a Fideszre hullottak vissza, hanem azért születtek, hogy a Fidesznek ártsanak. A vádakra adott válaszainkat pedig rendre nem közölte a média. Természetesen egy reklámcég nem válhat a politikai kommunikáció részévé, ezért csak korlátozott lehetősége van a válaszadásra. Mi sohasem politizáltunk a szó pártpolitikai értelmében. Mégis természetes volt, hogy amikor az előző szocialista kormány idején megkerestek minket, udvariasan elhárítottuk a nagyobbik kormánypárt felkérését. Szakmánk íratlan szabályai is ezt diktálták.

Jól értem: csak a rideg, szakmai-piaci logika tartotta távol a Happy Endet az MSZP-től?

A szakmai tisztesség tartotta távol az MSZP-től. És a tehetségben, felkészültségben, jó szándékban való hit tartotta közel a Fideszhez.

Jobboldali kritikusaik a szemükre vetik: nemhogy a Happy End elleni vádakat nem cáfolták, a szocialisták - 23 millió románnal dúsított - üzeneteire sem volt válaszuk.

A Happy End reklámcég. Nincsenek politikai üzenetei. A szocialisták 23 millió románnal fenyegető üzeneteire a Fidesz vezetői megfelelő - a valós adatokkal operáló - választ adtak.

Ezek a Fidesz-vezetők most lecserélték a Happy Endet.

A Fidesz - minden idők legjobb választási eredményét elérve - a megyék kétharmadában győzött az első fordulóban. Amikor váltásra volt szükség, egy nap alatt elkészült a két forduló közötti kampánystratégia. A második fordulót már a Fidesz nyerte. Sajnáljuk, hogy ebben a jó eredményben a kampány csak részben játszott szerepet. A marketing nagyon fontos, de nem helyettesíti a politikát. Nagyon örülünk, hogy a Fidesz képes a megújulásra. A Happy Endnek ez nehezebben fog menni. Talán érthető, hogy kevesebb megbízást kap egy olyan Kft., amelynél hetente tiszteletét teszi a rendőrség. Mindazonáltal büszke vagyok az elmúlt 13 év eredményeire. Remélem, hogy mindaz, ami velünk történt, nem riasztja el a tehetséges embereket a politikai kommunikációtól, és a jövő országképépítőinek sem szegi kedvét. Én mindenesetre továbbra is a gyermekemre szeretnék figyelni, mert - bármilyen furcsa - az elmúlt egy év számomra elsősorban róla és a szeretteimről szólt.

Happy End múlt időben
Csépányi Nóra a betegágyig járó rendőrökről és a Fideszre hulló vádakról
Bódis András interjúja, Heti Válasz, 2003. június 27.