- Kezdjük a beszélgetést két korábbi jóslatával.

- Az egyik gondolom az, amit a miniszterelnökkel kapcsolatban mondtam két éve: miszerint 2008 végén már nem Gyurcsány Ferencnek fogják hívni a kormányfőt.

- Ez az egyik. De kezdjük a másikkal, ami nem annyira közismert. Tavaly úgy fogalmazott lapunknak: "2010 és 2012 között globális pénzügyi válság következhet be." Úgy tűnik, a jóslatai jók, csak az időzítéssel van gond: a válság már itt van, Gyurcsány Ferenc viszont még mindig nem lépett le. Mire alapozta a pénzügyi krízisre vonatkozó előrejelzését?

- 1997-től az amerikai piacon, de a globális pénzügyi rendszerben is négy spekulatív buborék keletkezésének lehettünk szemtanúi. Az első, a tőzsdelufi még 2001-ben durrant ki - igaz, csak részben - a Nasdaq tőzsdeindex és a technológiai részvények összeomlásával. A másik ekkor volt kialakulóban az ingatlanpiacon a felfutó lakáshitelek révén, s mellette a vállalati hitelállomány is szépen hízott tovább az amerikai költségvetési deficittel és a folyó fizetési mérleg hiányával együtt. Világos volt, hogy ezek miatt előbb-utóbb megroggyan az Egyesült Államok pénzügyi rendszere. Ezt vártam 2010 és 2012 közé. Azt nem tudni, hogy a mostani válság meddig tart majd, hiszen a költségvetési és vállalati hitelbuborék még nem pukkant ki. Sőt, az állami mentőakciók még inkább rontják az amerikai költségvetés egyenlegét. De az is könnyen lehet, hogy az amerikai pénzügyi élet vezetői gondolták úgy: érdemes lenne még a kormányváltás előtt tisztába tenni a pénzügyeket, és a Bush-adminisztrációval végrehajtatni egy olyan mentőprogramot, amit egy új elnök nehezen tudna meghirdetni.

- Mindezt azért, hogy az új kormány tiszta lappal indulhasson? Ez nálunk elképzelhetetlen volna.

- Még a kormányváltás előtt kitisztítják az amerikai pénzügyi rendszert. Gyakorlatilag egy éve kezdődött a lakáshitellufi kipukkanása, s a folyamat nem tűnik teljesen spontánnak. Ez viszont reményt ad arra, hogy kézben tarthatóak az események. Az Egyesült Államok az elmúlt negyedszázad során aszimmetrikus pénzügyi világrendet alakított ki. Megnyitotta piacait Ázsia előtt, Ázsia pedig az exportlehetőség révén gyorsan tört előre. Bevételeit azonban visszavitte Amerikába, mert ott a piacmegnyitás után jelentős költségvetési és folyó fizetési mérleghiány alakult ki. Mára kiderült, hogy az amerikai pénzügyi rendszer oly mértékben függ Ázsia pénzétől, ami már sebezhetővé teszi gazdaságát. Közben a meghatározó ázsiai országokra már kevésbé hat az amerikai gazdaság alakulása. Átrendeződtek az erőviszonyok. A világgazdaság dinamikája Ázsiába helyeződött át, de a pénzügyi vezető szerep még Amerikában maradt. Most mindez átalakul, ami politikai súlyponteltolódás sal is járhat.

- Sokak szerint a kapitalizmus végének, mások szerint csak a válságának vagyunk szemtanúi. Visszafogott szakértők inkább gazdasági paradigmaváltásról beszélnek.

- Nem a kapitalizmusnak lett vége, csak a neoliberális, kizárólag a szabadpiacra támaszkodó angolszász modell került válságba. Tudomásul kell venni, hogy nem csak ez a rendszer lehet sikeres. Létezik más megoldás is. A megújított európai szociális piacgazdasági modellnek, a kínai államkapitalizmusnak vagy a kisvállalkozói dinamizmuson nyugvó indiai változatnak is van létjogosultsága. S ne felejtsük el a nyersanyagokban gazdag államokat: az oroszok és az iszlám országok lényegében demokráciát nélkülöző, tekintélyelvű rendszert működtetnek.

- Ezek szerint a jövőben felértékelődik az állami szerepvállalás?

- Mindenképpen. Az Európai Unióban is új felfogás jöhet, amely azt mondja: a nemzetállami szint nem sorvadhat el az uniós integráció során. A nemzetállamok alapvető funk cióit nem lehet sem globális, sem uniós szinten kiszervezni a piacra. A válság az európai színtéren más változást is hozhat: kisebb brüsszeli bürokráciával működő, karcsúbb, de hatékonyabb uniós irányítás valósulhat meg.

- Térjünk vissza második jóslatához. Most mit mond: mennyi ideje lehet még hátra Gyurcsány Ferencnek?

- Félúton vagyunk a beteljesedéshez, hiszen Gyurcsány Ferenc már kisebbségi kormány élén áll. Ez jelentős előrelépés, de még nem a végállomás. Idén még lesz egy utolsó pillanat: a szeptemberi parlamenti nyitányon nem következett be a miniszterelnökváltás és az előre hozott választások kihirdetése, de a költségvetés leszavazása meghozhatja Gyurcsány Ferenc bukását. Még ha ez nem is történik meg, azt ma már mindenki világosan látja: minél előbb van előre hozott választás és kormányváltás, annál jobb az országnak, mert a mai miniszterelnökkel nincs haladás.

- Mennyiben írhatja felül a költségvetést a pénzügyi válság? Hiszen alig nyújtotta be a kormány, máris módosítania kell az eredeti számokon, sőt az adótörvény-tervezetet már vissza is vonta.

- A benyújtott költségvetés lényegében egyetlen területen sem számol a pénzügyi válság következményeivel. Sem a gazdasági növekedésre, sem az inflációra, sem az államháztartásra gyakorolt hatásaival. Nincs benne pénzügyi rendszert támogató segélyprogram, s nem tartalmaz egyetlen reformot sem: sem foglalkoztatásit, sem fejlesztéspolitikait, s az adórendszer átalakításának sincs benne nyoma. Ez választási költségvetés: a kormány föltornázza a bevételeit, a kiadásait alacsonyan tartja, s a 350 milliárd forintra felduzzasztott tartalékokból akar osztogatni. A kabinet pedig nagy valószínűséggel nem az európai parlamenti választásokra tartalékolt ennyi pénzt. Azért kockázatos ez a költségvetés, hiába is toldozgatja a pénzügyminiszter, mert nem állítja helyre a magyar gazdaságpolitika hitelességét - legyen benne bármennyire szép az államháztartási mutató. Politikai fordulat nélkül már nem lehet hiteles költségvetést összeállítani 2009-re.

- Mire számít: mely területeken okozhat problémát a válság?

- Négy színtéren jelentkezhetnek a következményei. Elsőként a pénzügyi rendszerben. Ha Amerikában, a világ pénzügyi központjában, és az unióban is állami bankmentő akciókra kerül sor, akkor nem gondolhatjuk, hogy Magyarország kimaradhat ebből. Az anyabankok megingása hatással lesz a magyar bankrendszerre is. A reálgazdaság szintjén máris láthatók a fejlemények, elég csak az Opel szentgotthárdi üzemét említeni. Az ipari termelés augusztusban hat, az építőipar teljesítménye az első félévben tíz százalékkal csökkent, az uniós forrásokból finanszírozott beruházások ellenére. A magyar ingatlanpiac is követi majd a trendeket: át fog futni rajta a válság, s nő a kockázat a lakosság devizában történő lakáshitel-felvétele miatt. A szociális rendszerben még 2006 őszén, a megszorító Gyurcsány-csomag bejelentésével vette kezdetét a krízis. Tavaly, a globális konjunktúra ellenére közel öt százalékkal csökkentek a reálkeresetek, családok százezrei küszködnek megélhetési nehézségekkel. A negyedik színtér a politika világa. Az, hogy kisebbségi kormányunk van, valamiféle rengést jelent. Még mielőtt a magyar gazdasági-pénzügyi rendszerre áthúzódott volna a válság, a politikában már jelentkezett. Könnyen lehet, hogy felgyorsulnak az események.

- Hogyan lehet ilyen helyzetben hatékony válságkezelő programot levezényelni?

- A problémával való világos és hiteles szembenézés nélkül nem lehetséges. A válság mindig a leggyengébbnél üt legnagyobbat. Amerika azért fog hamarabb kikerülni a válságból, mint Magyarország, mert cselekvőképes kormánya van, amely együttműködik nemcsak a jegybankkal, hanem képes összefogni az ellenzékkel is. Rendkívül hatékony és gyors az amerikai nemzeti érdekek képviselete. A Gyurcsány-kormánynak és a mögötte álló gazdasági elitnek azonban nincs stratégiája a válság kezelésére. Mindent a pénzügyi rendszer és a költségvetés oldaláról néz, s nem ismeri el, hogy a magyar gazdaság gyengeségét igazából az 56 százalék körüli foglalkoztatási ráta okozza. De még ha lenne is olyan válságkezelő programja, amelyhez megnyerné az ellenzék támogatását, már az sem volna elég. Az emberek világos újrakezdés nélkül már nem szavaznak bizalmat egyetlen kormánynak sem. Társadalmi elfogadottság híján egyetlen miniszterelnök sem lenne képes végrehajtani a válságkezelő programot.