Arra, hogy a folyamatos túlköltekezés, hazánk növekvő eladósodása, az egymással ellentétes gazdaságpolitikai lépések és a kiszámíthatatlan környezet miatt mennyire sebezhető a magyar gazdaság, évek óta figyelmeztetnek közgazdászok - eredménytelenül. El kellett érkeznie a globális pénzügyi válságnak ahhoz, hogy lássuk, nem csupán riogatás ez, hanem maga a valóság: Magyarország tényleg az Európai Unió leggyengébb láncszeme. A forint és a budapesti tőzsde hetek óta mélyrepülésben van, a hitel-piac megbénult, a magyar állampapírokra pedig lasszóval kell fogni a vevőket, aki vásárol, az is csak igen magas felár mellett. Mind-mind annak a jele, hogy a világméretű pénzügyi válság minket jóval keményebben sújt, mint versenytársainkat.

Ebben a helyzetben készítette el és nyújtotta be módosított költségvetését a kormány. Aki azonban veszi a fáradságot, s górcső alá veszi a számokat, nyomaiban sem fedezheti fel bennük az elmúlt években, de különösen a legutóbbi hetekben annyira sürgetett reformokat. Hiába gyűrűzött be a válság hazánkba, a pénzügyi tárca most sem merte érdemben megbolygatni az állami kiadások szerkezetét, jóllehet, ezt egyre hangosabban és egyre türelmetlenebbül kéri a közgazdász szakma. Az elmúlt hetek eseményei a kabinetet mindössze arra sarkallták, hogy az új költségvetésben a családok támogatását - jövedelmi helyzetre való tekintet nélkül - egységesen megnyirbálják, a nyugdíjkorrekció végrehajtását pedig - ismét csak a jövedelmi viszonyokat figyelmen kívül hagyva - elhalasszák.

A minisztériumok támogatásaiból néhány milliárdot még lecsíptek, az államháztartás szerkezetét pedig ismét változatlanul hagyták. Ennyi, semmi több. Ezek után jogos a kérdés: az utóbbi hónapokban minek hívta életre a kabinet a különböző szakmai testületeket, milyen céllal dolgoztak ki javaslatcsomagokat gazdaságkutató intézetek és kamarák? A szombati válságtanácskozás milyen érdemi eredményt könyvelhet el akkor, amikor a tanácskozás napján a pénzügyminiszter már be is nyújtotta a jövő évre vonatkozó, átdolgozott költségvetést?

Az új büdzsét áttanulmányozó szakemberek, köztük Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke, már tegnap siettek leszögezni: ezen javaslat számai sem tarthatók. A gazdasági növekedés jövőre még az 1,2 százalékot sem éri el, a költségvetési hiány csökkentéséhez pedig minimum 500 milliárd forinttal kellene leszorítani az állam kiadásait, méghozzá azonnal. Ha a jelenlegi változatot fogadja el decemberben a parlament, akkor a konvergenciaprogram utolsó sarokszáma is elvész. Mint tudjuk, a gazdasági növekedésre, az államadósságra és az inflációra vonatkozó céloknak már jóval korábban búcsút mondhattunk.

A csuzimai ütközetben megsérült Rozsgyesztvenszkijt, az orosz flotta parancsnokát, akit japán kórházban ápoltak, meglátogatta Togo, a japán admirális. Vajon ki keresi majd fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a most következő időkben, s milyen szándékkal?