Nehézfémek

Létrehozva: 2008. október 21., 07:22	nyomtat	küld

A gyilkosság után az Amnesty International felháborodását fejezte ki Politkovszkaja kivégzése miatt, és követelte Putyintól - akinek politikáját az újságíró kegyetlenül bírálta - az eset teljes körű kivizsgálását. A szervezet kérte továbbá az Észak-Kaukázusban dolgozó újságírók zavartalan munkájának és biztonságának szavatolását is. Aztán persze nem történt semmi. Egy újságíró meghalt, hátrahagyott két gyermeket - az élet pedig ment tovább. Az orosz hatóságok megtalálni vélték a feltételezett gyilkost, méghozzá egy csecsen személyében, ami azért különösen érdekes, mert Politkovszkaja volt az, akit 2002-ben a csecsen terroristák egyedüli tárgyalópartnerként elfogadtak a moszkvai színházfoglalás alatt. Az újságíró egyik fiával közösen látta el a bent rekedt túszokat. Mindenesetre azóta kitartóan és makacsul hiszi azt a világ, hogy Politkovszkaját orosz állami megrendelésre tették el láb alól, s ez a hit - amely, lássuk be, korántsem megalapozatlan - igen sajátos megvilágításba helyezi azóta is a putyini Oroszországot.

Mindenesetre Politkovszkaja családja nem hagyta annyiban a dolgot, és hosszú küzdelem árán elérte, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság elé kerüljön a meggyilkolt újságíró esete. Most hét végén pedig a BBC rendkívüli hírként jelentette be, hogy az újságíró ügyében eljáró ügyvédet megmérgezték. Valamilyen nehézfémet tettek a kocsijába - Litvinyenkóra emlékeznek még? -, s az ügyvéd feleségével és két gyermekével szenvedett mérgezést. Még szerencse, hogy viszonylag hamar felfedezték a dolgot, és nem furikáztak napokig az autójukkal, mert akkor esélyük sem lenne.

Azért lássuk be, 2008-ban, az EU közepén mégsem mindennapos dolog, hogy nehézfémekkel tegyenek el láb alól embereket. Hadd ne mondjam, ez mégsem lehet(ne) része a "normál üzletmenetnek". Már Litvinyenko polónium 210-zel való megmérgezése is döbbenetes volt (tippeljenek: vajon kik csinálták?), de az, hogy egy meggyilkolt újságíró ügyvédjének is ezt a sorsot szánják... Hát ez végképp túl van minden határon.

S hogy mindez miért érdekes most nekünk? Hát érdekes csak úgy, már ha fontos számunkra az európai élet, szellem, kereszténység, hagyomány, s az állítólag még létező demokrácia. De mindezeken túl azért is érdekes, mert könnyen eshetünk abba a hibába, hogy beleszeretünk Oroszországba. Sok mindenért. Leginkább azért, mert unjuk és nem kedveljük Amerikát, s erre minden okunk meg is van. Csak sajnos a hagymaszagú, földhöz ragadt gondolkodás könnyedén áll az "ellenségem ellensége a barátom" pártjára.

Hát nem. Ebben az esetben meg végképp nem.

És tudják miért nem? Azért, mert az oroszok már tényleg a spájzban vannak. A magyar spájzban. S nem egyszerűen egyoldalú energiafüggőségünkről van szó, annál jóval többről. Arról például, hogy Magyarországot jó ideje Oroszország finanszírozza. S ha az oroszok például úgy döntenek, hogy nem vásárolnak több magyar állampapírt, akkor nekünk annyi. Az oroszok pedig mindezt nem jótékonyságból teszik. Oroszország nagyhatalom, s mint ilyen, nagyhatalmi logikája van. Ebben a nagyhatalmi logikában pedig helye van Magyarországnak. Nem is olyan elhanyagolható helye.

Ne kérdezzék meg Csányi Sándort, pontosan ki is áll az OTP mélyrepülése mögött. Nem fogja tudni megmondani, de nem azért, mert nem tudja. Pontosan tudja. De a nyilvánosságnak legfeljebb a magányos ausztrál brókerről fog beszélni - és ezért nem rajta kell elverni a port, sőt... Ettől még jó, ha mi tudjuk: az oroszok már bejelentették igényüket az OTP-re és a Molra. Az OTP és a Mol pedig a maradék, szánalmas és kicsike magyar függetlenség legutolsó két záloga. Hát ezért... S ebbe az összefüggésbe ágyazzák bele az UD Zrt. ügyét is. Az UD Zrt. ugyanis a Molt és az OTP-t védte a külső támadásoktól. Ebben az ügyben az UD Zrt. egész egyszerűen állami feladatot látott el, mivel az állami titkosszolgálat mással van elfoglalva, az s annak vezetője politikusok lehallgatott telefonbeszélgetéseivel seftel. Viszont az OTP-t és a Molt védeni kell(ett), s nem csak mondjuk az OMV-től. Csak sajnos nem igazán lehet tudni, hogy a magyar állam, s benne Laborc Sándor melyik oldalon is áll igazából.

Nos, innen érdekes a történet.

Meg onnan, hogy ki mit talál a kocsijában, ha igazat beszél...