fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Sorsod Borsod
2008. október 21., 07:28
Globális pénzpiaci válság helyett éppen itt lenne az ideje annak, hogy az úgynevezett reálgazdaság kríziséről beszéljünk. Rápillantva ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal friss adataira, miszerint a magyarországi építőipar teljesítménye tíz százalékkal zuhant az előző év hasonló időszakához képest, aligha van ebben az országban bárki is, aki vitatná az "áttételt". A negatív hatást.

Mellesleg válságjelek az autóiparban is mutatkoznak, ami ugyebár elég komplex iparág. Az utóbbi pedig azt is jelentheti, hogy a gyártó cégek beszállítói kerülhetnek előbb-utóbb padlóra, a munkaerő pedig az utcára.

De térjünk vissza az építőiparra. A hazai építőipar különleges helyzetben van. Mindez pedig több tényezőnek tudható be. Részint annak, hogy mi, magyarok konzervatív megtakarítók vagyunk: minden pénzünket ingatlanba fektetjük. Másrészt az utóbbi években évtizedes igények elégültek ki. Évente több tízezer lakás épült, de a kereskedelmi ingatlanok piacát is láz uralta. A szektor képviselői közül sokan mindent egy lapra tettek fel. Milliárdos vállalkozások születtek, erősödtek, ne tagadjuk: hihetetlen mértékben gazdagodtak. Most pedig milliárdok sorsa a tét. Pontosítunk: tíz-, százmilliárdos vagyonok, befektetések, cégek kerülhetnek feketelistára. Valószínűleg nem is kell ragozni azt sem, hogy akár ezerszámra veszhetnek el hazai munkahelyek.

Eközben csaknem négyszáz magyarországi település lakóinak házát nem fogadja el a legnagyobb magyarországi bank ingatlanfedezetként a hiteleknél. Vagyis az ott élők a banknál sem lakáshitelt, sem más jelzáloghitelt nem tudnak felvenni. Ha ez tényleg így lesz, borítékolhatjuk, több pénzintézet is "beindul". A valóság pedig nyilvánvaló. Van hazánkban 3200 település, amelynek - jelenleg - egy nyolcada gyakorlatilag semmit sem ér. Mert ha a bank úgy találja, nincs értéke az ingatlannak, nincs "értelme" a vagyonnak sem. Ha pedig nincs értelme a vagyonnak, nincs értelme ilyen településeken élni. Se pénz, se munka! Mindennek persze előzménye is van: munkanélküliség, lakat a postákon, járatritkítások, vasútfelszámolás, iskolabezárások. A vesszőfutás folytatódik. Máris fülemben hallom Madonna slágerét. Everybody comes to Hollywood helyett: mindenki Budapestre jön!?

Ráadásul a vagyonvesztést nem pusztán a lakosság körében lehet majd megfigyelni. A leépülés abban a vállalkozói szegmensben is tetten érhető lesz, amely az ingatlanpiac "szédületes hozamára" rendezkedett be, adósodott el. Márpedig nem kevés ilyen közepes vagy nagyvállalkozót ismerünk szerte e hazában. Ha pedig az ingatlanban leledző vagyon mit sem ér, az előbb-utóbb a vállalati vagyonban is megmutatkozik majd. A hitelező bankok pedig - csakúgy, mint a fent említett négyszáz hazai település esetében - lenullázhatják a vagyont. A kör sajnos nem zárul be, mert a listára kerülhetnek még a beszállítók, s ne feledkezzünk meg munkahelyek ezreiről sem.

Sorsod Borsod - szólt egykor a szleng a reménytelenségről. Borsod mellé immár öt megye iratkozott fel.

És számos budapesti nagyvállalkozó.

(Szajlai Csaba, Magyar Hírlap)