- Mi a hatása a pénzpiaci krízisnek Magyarországon?
- Csődben van a magyar állam. Ez áremeléseket, bérstopot, a munkanélküliség növekedését, a fejlesztések leállítását hozza majd magával, ahogy már a kormány is pedzegeti.
- A csőd súlyos kijelentés.
- De igaz.
- Sokan nyugtatják a piacokat. Ön mire alapozza állítását?
- Kong az ürességtől az államkassza, a kormány nem alkalmas a válságmenedzselésre. A hiteleket évek óta nem a belföldi megtakarításokból, hanem külföldi hitelekből finanszírozzuk. A magas államadósság miatt nagy a kitettségünk a nemzetközi pénzpiacoknak. Izland után Magyarország is veszélybe került.
- A magyar folyó mérleghiány meg sem közelíti az izlandi deficitet, a magyar bankrendszer sem terjeszkedett túl olyan mértékben, mint a piciny szigetországban.
- A magyar bankok alapvetően egészségesek, a beteg maga az állam. A hazánkba érkező külföldi finanszírozás aránya irgalmatlanul nagy. Ez okozza szélsőséges kitettségünket. Ha pedig baj van, ahogy most is, az adott országok bankjai saját hazájukban akarják a pénzt felhasználni. A nemzetközi nagybankok magyarországi leányvállalatai ezért nem adnak devizahitelt, nem pedig a magyar ügyfelek védelméért. Ráadásul az elmúlt években nemcsak az állam, hanem a vállalatok és a magánszemélyek is főként hitelekből, döntően külföldi hitelekből éltek. Rendre több százalékkal túlfizetjük a piacot 2003 óta, eddig a pénzbőség ezt lehetővé tette, mára azonban hat százalék túlfizetés esetén sem jutunk forráshoz, ami maga a csőd. Az állampapírok a kutyának sem kellenek.
- Mit gondol, mit kell tenni a kilábaláshoz?
- Vannak országok, amelyek euró-százmilliárdokat költenek a krízis megoldására. A magyar állam is beléphetne, ha lenne hozzá pénzügyi ereje, csakhogy ehhez nem elég muszklis. Gyurcsány Ferenc most azon mesterkedik, hogy összemossa a hazai és a globális válságot, holott a magyar gazdaság teljesítményéért ő és kormánya okolható. A felelősség ugyanis megkülönböztethető. Nálunk a bankok is az államcsőd miatt kerülnek bajba, éppen fordítva, mint a többi országban, ahol a hitelintézetek által okozott krízis miatt kell az államnak jótállnia.
- Van olyan elképzelés, hogy az uniós költségvetés fejlesztési pénzeit lehetne felhasználni.
- Ez lehetetlen, ehhez a közösség egész finanszírozási rendszerét át kellene szabni.
- A Nemzetközi Valutaalap segítséget ígért.
- Igen és az IMF-nek van is erre pénze. Csakhogy az ő segítségét egyszer már megismertük, belekóstoltunk, s a torkunkon is akadt: egymillió ember tűnt el a munkaerőpiacról. A valutaalap programja nem kell, mert bár ad pénzt, de aztán diktál, s benyújtja a számlát. A receptje az egészségügy, a felsőoktatási rendszer, a vízközművek magánosítása és a maradék állami vagyon kiárusítása, a természeti javak, az urán, gáz feltárási jogának eladása. Vagyis kő kövön nem maradna a még meglévő kis vagyonunkból. Az IMF "segítségét" csak egy esetben tudnám elképzelni, ha a pénzt feltétel nélkül adná.
- Ez a fantasztikum kategóriájába tartozik, így zárjuk le. Mi a véleménye arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank és az Európai Központi Bank megállapodást kötött olyan értékpapír-visszavásárlási ügyletről, amely ötmilliárdos értékhatárig lehetőséget biztosít az MNB-nek euróhitel felvételére?
- Pozitívum, de a hír hatása az állampapírok másodpiacán csak mérsékelten érzékelhető. A bankok a kapott devizaforrásokat vélhetően arra használják fel, hogy hazajuttassák a Magyarországra kihelyezett devizahiteleket. Igazán jelentős hatást akkor lehetne elérni, ha ezen forrásoknak hosszabb, legalább három-hat hónapos futamidejük lenne, és nőne a nagyságrendjük is. El ne felejtsük, hogy a lakosság felhalmozott időközben ötezermilliárd forintnyi adósságot, főleg devizában, s ez áramlik visszafelé.