- Az ön tevékenységét a konszenzusra törekvés jellemzi. Ez minek a jele? A korrupcióé vagy a politikai realitásé?

- Már a kérdéséből is látszik, hogy társadalmunk milyen beteg. Ha egy politikussal beszélgetve ma valakinek a konszenzusról a korrupció jut eszébe, az tökéletesen megmutatja, milyen mélyen vagyunk. A magyar társadalomnak elege van ebből a kilátástalan politikai helyzetből.

- Itt, a kerületben nem tapasztalni azt az ellentétet, amit az országos politikában?

- Szerencsére a kerületi vezetőknek nagyon konkrét ügyekben kell eljárniuk. Az útfelújítás, az iskolák működési feltételeinek biztosítása nem pártpolitikai, nem ideológiai, hanem szakmai kérdés. A kerületben az elmúlt két év költségvetését a testület ellenszavazat nélkül fogad ta el, ami talán párját ritkítja. De e mögött bármiféle önös pénzügyi érdekeket sejteni józan ésszel nem lehet. A köz érdekét például abban, hogy nem adósítjuk el a kerületet, meg lehet találni. A nyolc évig polgármesterként itt dolgozó SZDSZ-es frakcióvezető a tavalyi vitában azt mondta, hogy ők sem tudtak volna jobb költségvetést összeállítani. Ez önmagáért beszél. Én komolyan gon doltam és gondolom az esküm szövegét: 86 000 embert képviselek, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül.

- A realitás programját - ahogy annak idején a választási kampányban nevezték - mennyire fogadják el a választók a mai politikai környezetben?

- Az előző ciklusban szocialista polgármester volt, a testületben tizenöt kormánypárti és tizenöt ellenzéki képviselő ült. Könnyen el tudtuk volna lehetetleníteni a munkát. Más utat választottunk: azokban az ügyekben, amelyekről úgy láttuk, hogy a kerület érdekét szolgálják, tudtunk együtt dolgozni. Meggyőződésem, hogy a választási győzelemben döntő szerepe volt ennek a hozzáállásnak. Annak ellenére, hogy ma nem a párbeszédnek, hanem a botránynak van nagyobb ázsiója, az eddigi lakossági jelzések az én törekvéseimet igazolják vissza.

- A konszenzusos politika ellenére nem sikerült elérni két fontos kerületi egészségügyi intézmény bezárását. Az önkormányzatban baloldali emberek is küzdöttek a Budai Gyermekkórház és az OPNI fennmaradásáért, mégis megszűntek.

- Az előbbi fővárosi, a második országos intézményként üzemelt. Mi mégis, a hírek felröppenésekor sajtótájékoztatót tartottunk, konferenciát szerveztünk, hogy a szerintünk logikátlan lépések szakmai következményeit és a kibontakozási lehetőségeket megvitassuk. Ezeknek sajnos nem volt eredményük. Az önkormányzat annyit tudott tenni, hogy az ingatlanokra legfeljebb hároméves időtartamra változtatási tilalmat rendeltünk el. A készülő kerületi szabályozás nem fogja lehetővé tenni a lakópark építését és az ingatlanspekulációt.

- A II. kerület legnagyobb része zöldövezet. Az erdőszéleken, de még a villák környékén is egyre több a hajléktalan.

- Ezt a problémát kerületi szinten nem lehet megoldani. Nekünk csak nappali melegedő fenntartását írja elő a jogszabály, s ezt a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal kötött szerződés útján biztosítjuk. A főváros viszont mulasztásos törvénysértést követ el évek óta. Az ő feladata ugyanis az éjszakai szállások biztosítása. Számtalan olyan terület van Budapesten, ahol megfelelő környezetet lehetne kialakítani ezeknek a szállásoknak.

- Országszerte hallunk az iskolák bezárásáról, összevonásáról. Ez a veszély a kerület intézményeit nem fenyegeti?

- Elfogadtunk egy közoktatási intézkedési tervet, amely három-négy évre biztosítja intézményeink biztonságos működését. Más településekkel ellentétben nem zártunk be iskolát, sőt építünk egy bölcsődét, és bővítjük az óvodai férőhelyeket. Kerületünk sajátossága, hogy a magas átlagéletkor mellett sok gyerek is van. Oktatási intézményeinkre büszke vagyok, bár fenntartásuk nehéz feladat. A kerületi költségvetés döntő részét ezek üzemeltetési költségeire és a bérekre fordítjuk. A normatív támogatás már az inflációt sem tudja követni.

- Meglehetősen sok rossz út van a II. kerületben is. Van esély arra, hogy ez a helyzet javuljon?

- Az úthálózatok ügyében teljes a fejetlenség. A tömegközlekedési útvonalak a fővároshoz tartoznak, a többi a kerületekhez. Azonban a lakosokat ez nem érdekli, nekik az a fontos, hogy az utakon biztonságosan tudjanak közlekedni. Így a kerületek sokszor kénytelenek a fővárosi utakat is helyreállítani. A költségvetésben idén útfelújításra ötszázmillió forintot tudtunk elkülöníteni. A főváros minden pénzt a metróépítkezésbe öl, és éppen most értesítette a kerületeket, hogy az útfelújítási program egy-másfél évet csúszik. Ezzel nem tudunk mit kezdeni, az embereknek közlekedniük kell. Láttam, hogy főpolgármester úr festeget a médiának, de a II. kerületben 2006 óta az összes zebrát kerületi pénzből festjük újra és prizmázzuk ki.

- Azt lehet hallani, hogy megkezdődött a Margit körút graffitimentesítése.

- Jogszabályok és hatékony rendőrségi fellépés hiányában sajnos csak kis lépéseket tudunk tenni. Megállapodtunk társasházakkal, hogy a kerület vállalja a házak graffitimentesítését és a falfelületek vegyi kezelését, a lakóknak pedig ezután a folyamatos tisztántartásról kell gondoskodniuk. Idén négymillió forintot tettünk félre e célra, eddig ebből egymilliót használt fel a lakosság. Októbertől egy céggel összefogva - amely ingyen adja autóit és gépeit - megtisztítjuk közintézményeinket és például az ön által említett Margit körutat.

- Az elmúlt hetekben helyi ügygyé dagadt a 91-es busz útvonalának meghosszabbítása. Hogy látja, sikerült-e a tömegközlekedésben előrelépni a paraméterkönyv átalakításával?

- A meghosszabbított 91-es járatról szerintem nincs nagy vita. Néhány tucat helyi lakos, köztük befolyásos közszereplő is, nehezményezi, hogy a tömegközlekedésben előreléptünk. Pár tiltakozó minden átalakításnál megjelenik. Az új vonal lehetőséget ad arra, hogy mondjuk a Vérhalom téri rendelőből húsz perc alatt bárki ott legyen a János kórházban, a Moszkva tér elkerülésével. Az itt élők többségének életminősége ezzel javult. Azt viszont én is ésszerűtlennek tartom, hogy a 158-as helyett bevezetett 291-es járat átmenjen a hegyen. Pokorni Zoltánnal, a XII. kerület polgármesterével közösen ezt meg is írtuk a BKV vezetésének.