A keresztes virágúak családjába tartozó növény igénytelen és ellenáll a szárazságnak egy génje segítségével, amely szabályozza azon pórusainak nyitását és zárását, amelyeken keresztül behatol a szén-dioxid és távozik a víz. Genetikusok számára már megoldható feladat volt a módosítás, amelynek eredményeképpen a pórusok nyitását csökkentették és ezáltal a növény a szárazsággal szemben még ellenállóbbá vált.
Ugyanezt az eljárást alkalmazták a sóval szembeni ellenállás fokozására is, így a manipulált lúdfű immár megél a sok sót felhalmozó talajban is, továbbá meleg zónákban, ahol a víz hamar elpárolog. A kutatók abban reménykednek, hogy ezen kísérletek elvezethetnek ahhoz, hogy a nem is olyan távoli jövőben a sivatagokban is tudnak majd gabonát termelni.
A lúdfüvet Friedrich Laibach javaslata alapján már több mint hatvan éve használják genetikai kutatások modell szervezeteként, mivel több tulajdonsága is különösen alkalmassá teszi az ilyen vizsgálatokra: kis méretű, 2-5 cm átmérőjű növény. Meglehetősen igénytelen, szárazságkedvelő, könnyen termeszthető akár talajban, akár mesterséges táptalajon. Gyors fejlődésű, optimális körülmények között hat hét egy generáció, ami a növényeknél igen rövidnek számít, így egy év alatt sok generáció vizsgálható.