Szomszédok

Sepsiszentgyörgyön a megalakulásának ötödik évfordulóját ünnepelő Székely Nemzeti Tanács küldöttei úgy döntöttek, ismét a román parlament elé viszik a Székelyföld autonóm közigazgatási terület létrehozására vonatkozó törvénytervezetet. Erdélyben nincs vita a magyarok körében arról, hogy jogos követelés a székelyföldi autonómia, a megvalósítást szorgalmazó módozatokról, időzítésekről viszont még vannak nézeteltérések. Ennek az egységnek a hiánya, s az ebből is adódó erdélyi magyar társadalmi érdektelenség az ügy iránt egyelőre a távolabbi jövőbe sorolja a megvalósulás esélyeit. Ami viszont fontos: ma román felelős politikai körökben senki nem okád tüzet, ha az autonómia szóba kerül.

Létrehozva: 2008. október 27., 06:18 \| Utoljára frissítve: 2008. október 27., 06:19	nyomtat	küld

A sajtóban ugyan időnként felélénkül a fantázia e kérdés kapcsán (legutóbb Koszovó függetlenedésekor csapott át cunamiként a bukaresti médián a magyarveszély), a nagy pártok azonban már kampányidőszakban sem tartják fontosnak a magyar igények miatti olcsó riogatást. Innentől az autonómia megvalósulásáig még hosszú az út, de valljuk be őszintén, az önrendelkezés vitatémává emelkedése még öt-hat évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna keleti szomszédunknál. Bár Gyurcsány Ferenc nem győz büszkélkedni a valóban jónak nevezhető magyar-román viszonnyal, kormányának szerepe ebben elhanyagolható. Sokkal inkább arról van szó, hogy Románia gazdasági, politikai és társadalmi szempontból is túljutott a Ceausescu-féle nemzeti kommunista diktatúra éveit követő helykereső frusztráltság időszakán, jelenlegi államvezetői pedig - a magyar kormánnyal ellentétben - nem kizárólag a médiapolitizálásban látják a siker zálogát. Csíkszeredán Traian Basescu Sólyom László társaságában egyebek mellett a két nép évtizedeken át tartó közös szenvedéseiről beszélt, arról a kommunista rendszerről, amely "törvénytelen és gyilkos volt". A forradalom évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen jelen lévő székelyek több alkalommal is tapssal szakították meg a román államfő beszédét. Ugyanitt Gyurcsány mások által felolvasott március 15-i üzeneteit füttyszó fogadja. Új idők járnak.

Másik szomszédunknál, az északinál is forog a politikai idő kereke. Most éppen visszafelé. Gondoltuk volna-e a Dzurinda-kormány idején, a Mária Valéria híd átadásakor vagy a révkomáromi magyar egyetem megnyitásakor, hogy éppen Pozsony uniós csatlakozását követően szabadul el a pokol? Ficoék megmagyarázhatatlan mértéket öltő magyarellenességére nehéz okokat találni. A bármiféle történelmi frusztráltságra elvben megfelelő gyógyírként ható szlovák gazdasági sikertörténetbe olyan szintű sovinizmussal rondított bele a baloldali miniszterelnök és szélsőjobboldali bajtársa, hogy a sokat megélt szakértőket, elemzőket is zavarba hozta. Az érezhetően düh fűtötte magyargyűlöletre kevésnek tűnik az érv, miszerint a két politikus versenyt fut a nacionalista szavazatokért, ami Ficónak két év múlva abszolút többséget jelenthet, Slotának pedig esetleges kiesést a hatalomból. Az eddig tétlen magyar diplomácia nemrég életjelet adott magáról, a magyar-szlovák alapszerződés megvizsgálását javasolta. Ha valóban mondatról mondatra áttekintik a dokumentumot, az eredmény nem lehet kétséges: Szlovákia az utóbbi években az egyezmény betűjét és szellemét is megsértette.

Szomszédainkat nem tudjuk megválogatni, vezetőik megválasztásához asszisztálunk csupán. A jószomszédinak nevezett kétoldalú alapszerződésekről viszont mi is dönthetünk. A nyíltan magyarellenes politikusok által vezetett Szlovákiával például képmutatás e hangzatos nevű dokumentum fenntartása.

(Pataky István, Magyar Nemzet)