fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Kifizetések
2008. október 27., 06:25
Ha azt gondolja a tisztelt olvasó, hogy a gazdasági világválság takarékosságra szorítja a magyar államigazgatást, alaposan téved. Aki ugyanis egyszer megízlelte a közpénzek elköltésének mással össze nem hasonlítható ízét, soha nem tudja abbahagyni a herdálást. Miközben magyar gyerekek tízezrei éhesen ülnek be az iskolapadba, a családok nem tudják, miből fizessék vissza a lakáskölcsönt, műtéteket halasztanak el a kórházakban, Gyurcsányék fizetett hirdetést adnak fel a International Herald Tribune hasábjain. Ebben azt harsogják világgá, hogy Magyarországon minden szépen, jól halad, boldogok és gazdagok vagyunk.

Van itt még más is. A Külügyminisztériumban, ahol lényegében diplomáciai ellenforradalom folyik Göncz Kinga pszichiáter állítólagos vezetésével, gondoltak egyet, és a Magyar Televízió teletextjére úgynevezett hasznos információkat tettek fel a külföldre utazóknak. Ilyeneket például: "a háziállatok beviteléhez különböző okmányok bemutatása és védőoltások megléte szükséges", vagy "járművet külföldön többnyire csak 18. életévüket betöltött személyek vezethetnek". A legjobb az egészben, hogy az ügyet feltáró Index kérdésére Szelestey Lajos szóvivő nem árulta el, mennyibe került ez a kis kaland az adófizetőknek. A jó Szelestey szerint üzleti titok, mennyit fizetett a hirdetésért a külügy, erre én meg azt mondom, egy normális országban Szelestey Lajosnak még a saját fizetését is illene elárulnia az érdeklődő újságírónak. Hamarosan meg is kérdezzük tőle, ígérem.

Miféle üzleti titokról beszélnek? Az adóforintjainkból működtetett magyar diplomáciát vagy a saját vállalkozásukat vezetik Göncz Kingáék? Könnyen meglehet, hogy a Bem rakparti épület meghitten belterjes világából színtiszta demagógiának tűnik, de vegyük úgy, hogy a hírelhárítónak felfogadott külügyi szóvivő fizetéséből legalább ötven kisiskolást lehetne havonta jóllakatni. Én a kisiskolások pártján állok: mivel a láthatatlan ember, Göncz Kinga miniszteri munkájára semmi szüksége ennek az országnak, csapjuk oda az ő fizetését is Szelestey busás jövedelméhez, ebből már egy egész borsodi falut jóllakathatunk. Gyurcsány Ferenc cégeinek egyéves jövedelméből pedig még az unokáinknak is jutna.
Jó volna, ha egyszer valódi munkáért fizetnének ki milliókat a magyar közigazgatás komisszárjainak.

Igaz, akkor dolgozni kellene, még hozzá keményen, ahogyan karosszérialakatosok, tanárok, tetőfedők és újságírók dolgoznak ebben az országban. Ha valódi értékén mérnénk a munkát, azonnal lehullna a lepel, hogy politikai hátszéllel mennyi haszontalan ingyenélő sertepertél a minisztériumokban vagy éppen a Miniszterelnöki Hivatalban. Ezek az emberek szó szerint semmit sem csinálnak, hacsak azt nem tekintjük munkavégzésnek, hogy külföldi lapokban hazudoznak a mi életszínvonalunkról.

Mindeközben az utca emberét csak a szolgálati autóból ki-kitekingetve ismerik, hiszen elitisták ők, ráadásul a legrosszabb fajtából. Nem a köz, hanem Gyurcsány Ferenc szolgái.
Micsoda különbség.

(Szentesi Zöldi László, Magyar Hírlap)