A hatalom árát mi fizetjük

Létrehozva: 2008. október 28., 07:50	nyomtat	küld

Remélem, nem fogunk ahhoz olyan gyorsan közelíteni, mint a valutaalap készenléti hiteléhez. Amit egyébként csak végszükségben szokás felvenni, de úgy látszik, ez is eljött. Így vélekedett a BBC, a világon mértékadónak tartott brit köztévé világhíradója is, mindjárt első hírében hétfőn reggel, megadva a kereskedés alaphangját a pesti tőzsdén, amely újabb mélyrepülésbe kezdett. A csúcshoz képest már több mint hatvan százalékot zuhant az index a pesti parketten, túlszárnyalva a tíz évvel ezelőtti orosz válság idején elszenvedett veszteségeket. A szakemberek azzal nyugtatnak minket, hogy a talpra állás viszont nem lesz olyan gyors, mint tíz évvel ezelőtt volt.

"Túl önelégültek voltunk" - nyilatkozott a jegybankelnök az egyik német gazdasági lapnak. A többes számot sajnos nem értjük. Mi, egyszerű közemberek nem voltunk túlságosan önelégültek. Nem is nagyon lehettünk a skandináv adórendszer, a német árak és a balkáni fizetések mellett. Nem mi alakítottunk ki olyan adórendszert, amely nem ösztönöz sem többletteljesítményre, sem a foglalkoztatottság növelésére. Nem mi szabtuk külföldi kölcsönökből olyan nagyvonalúra a szociális rendszert, hogy az mostanra finanszírozhatatlanná vált. Nem emlékszem, hogy a köznép valaha is akarta volna a gazdaság tényleges lehetőségeitől teljesen elrugaszkodott szociális ígéretek meghirdetését és valóra váltását.

Ehhez képest most büszkén bejelentjük, hogy akkora hitelt fogunk kapni a valutaalaptól, amely végleg elriasztja a valutapiac spekulánsait a forinttól. Magyarra lefordítva ez azt jelenti: sikerült olyan csődközeli állapotba juttatni az országot, hogy már a kutya sem ad kölcsönt, csak az IMF, és ráadásul olyan feltételek mellett, amelyeket leginkább a kisember fog megsínyleni. A 13. havi nyugdíjtól és a közalkalmazottak 13. havi bérétől el lehet búcsúzni, miközben befagyasztják a jelenlegi bér- és adóviszonyokat, ami elengedhetetlen feltétele a költségvetési deficit lefaragásának. S ez mind-mind minket fog sújtani. Pedig nem mi költöttük túl magunkat, nem a kis- és középvállalkozások sodorták a szakadék szélére az országot, mégis mi fizetjük meg az árát az újabb kiigazításnak. Na meg a jelenlegi hatalmi viszonyok konzerválásának.

És minél tovább fogják az elvtársak konzerválni magukat, az annál többe kerül az adófizetőnek. A befektetők bizalmának visszaszerzéséhez ugyanis olyan radikális gazdaságpolitikai váltásra volna szükség, amelyhez a kormányzó elitnek nincs meg a megfelelő szakmai elképzelése, politikai akarata, de már a hatalma sem, hiszen kisebbségbe szorult.