A szén igazi ára című jelentésükben a környezetvédők azt szorgalmazzák, hogy szénadót kellene kivetni a megtermelt szén minden tonnájára 2012-től, és az azt követő években fokozatosan emelni kellene az adó mértékét, a szénfelhasználás csökkentése érdekében.

Kínában a megtermelt energia hetven százaléka szénből származik. A Greenpeace szerint az országban mesterségesen alacsony szinten tartják a szén árát, részben az állami energiai támogatások révén. Az ENSZ adatai szerint Kína a világranglistán a második helyen áll az üvegházhatású gázok kibocsátását tekintve, holland adatok szerint pedig már meg is előzte az Egyesült Államokat a széndioxid-kibocsátásban.

Mao Yushi kínai közgazdász, aki társszerzőként részt vett a Greenpeace, az Energy Foundation és az IWW megbízásából készült jelentés elkészítésében, kifejtette: "Ha javaslatunkat elfogadják, a szén ára emelkedni fog, a GDP pedig némileg csökken. Viszont jelentős mértékben javul a környezet, és így a lakosság általános életminősége is". A Greenpeace szerint a szénnek hatalmas rejtett költségei is vannak a kínai gazdaság számára, például a nagyfokú lég- és vízszennyezés, valamint ezek hatásai a lakosság egészségére.

A kínai kormány nem vitatja, hogy a globális felmelegedésnek jelentős hatása lesz Kínára a következő évtizedekben, de nem hajlandó elfogadni semmiféle kibocsátási korlátozást egy, a klímaváltozás kérdését érintő jövőbeli nemzetközi megállapodásban. Az országban egyre szélesebb körben hasznosítják a nukleáris, a szél-, valamint a hullámmozgásból nyerhető energiát, ugyanakkor a kormány elismeri, hogy a belátható jövőben továbbra is szénből elégítik ki az energiaszükséglet döntő részét.

Kínában az elmúlt évtizedekben ötévenként körülbelül harminc százalékkal emelkedtek az energiaigények a gyors gazdasági növekedés következtében.