"Nem azért mértük fel az állományokat, hogy az éghajlatváltozás hatásait tanulmányozzuk, hanem hogy lássuk, mi változott a legutóbbi, 1918-as felmérés óta" - mondta a kutatás vezetője, Craig Moritz, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem professzora. "A legdrámaibb változás a fajok felfelé húzódása volt. A változás okára egyértelmű a válasz: az éghajlat."

A régió - középső Sierra Nevada - legalacsonyabb éjszakai hőmérséklete három Celsius-fokkal emelkedett 1918 óta, gleccserei egyre fogynak, és egyre több csapadék hull le eső formájában, nem pedig hóként. A populációk mozgásai nem változtattak a park biológiai sokféleségén, de az egyetem biológusai szerint a gyors, egy évszázadon belüli változások gondot okozhatnak. A fajok fele áttette székhelyét, a másik fele azonban nem, és ez azt jelenti, hogy az életközösségek összetétele megváltozott.

"Az efféle változások örök idők óta zajlanak az életközösségekben" - magyarázta James Patton professzor, a tanulmány társszerzője, és a terepmunka vezetője. "A különbség az, hogy a mostani változások nagyon gyorsak." Patton szerint, ha a fajok mozgása lassú, elegendő idő áll rendelkezésre az életközösségnek, hogy újra egyensúlyba kerüljön egy "felborulás" után. Abban az esetben, "ha a változás túl gyorsan következik be, akkor a rendszer elemei összeomolhatnak, mert egy kulcsfontosságú elemet túl gyorsan távolítanak el a rendszerből".

A kutatás eredményei igazolják, hogy szükségesek a nagy kiterjedésű védett területek, a nemzeti parkok ahhoz, hogy a fajok szabadon - elmozdulással - reagálhassanak a környezet változásaira.