Még fél évvel ezelőtt azt hittük, hogy magabiztosan haladunk a felzárkózás felé a kontinens nyugati feléhez. Aztán kiderült: megint azt ígérték, Hegyeshalom felé halad a vonat, s végül újra csak Záhonynál kötöttünk ki. A magyar beteg befeküdt az intenzív osztályra, és mindjárt kapott 25 milliárd dollárnyi beöntést. A legutolsó becslések is csak 10-12 milliárd dolláros hitelről szóltak, de ennek a duplájára volt végül szükség. Vagyis sokkal nagyobb a baj, mint ahogy korábban gondoltuk volna, vagy amit szeretett pártunk és kormányunk be mert eddig vallani. Már a napi költségek fedezésével is gond van, hiszen az utolsó államkötvény-aukciót le kellett mondani, mert csak ötmilliárd forintnyi ajánlat érkezett a negyvenmilliárdos kibocsátásra.

Arra is érdemes odafigyelni, hogy Ukrajnának eddig 16 milliárd dollárt ajánlottak fel, Magyarországnak pedig 25 milliárdra volt szüksége a stabilizáláshoz. Csak nem nagyobb a baj, mint keleti szomszédunknál? Az is jelzésértékű, hogy az Economist cikke nemcsak egy kalap alá veszi Magyarországot és Ukrajnát mint a térség két legnagyobb bajban levő gazdaságát, de megkérdőjelezi azt is, vajon a jelenlegi "beöntéssel" meg lehet-e menteni a pácienst, meg lehet-e állítani az összeomlást. A kérdés teljesen jogos, hiszen az IMF számos afrikai országot tönkre is tett már azzal, hogy olyan feltételeket szabott hiteleihez, amelyek első látásra ésszerűnek tűntek, csak belehalt a páciens a gyógymódba. Emellett világos, hogy a jelenlegi, 11,5 százalékos alapkamatot nem bírja a gazdaság, amely immár hivatalosan recesszióba süllyed, mivel azt, a recessziót kell beterveznie a kormánynak a költségvetésbe. Az IMF ugyanis nem tűri a hazugságot, s ráadásul egy szavukat sem hiszi el a magyar kormányoknak, melyek a nyolcvanas és a kilencvenes években többrendbelileg átverték a nemzetközi pénzintézetet, a legegyszerűbb adathamisítással. Bankkörökben gyakran emlegetik azt a történetet, amikor az IMF-küldöttség egyik szakértője rászólt, magyarul, az angolul dadogó pénzügyminisztériumi tárgyalópartnerekre: "Na jól van, srácok, most lemegyünk ide a kis piszkosba, a szomszédba ebédelni, s mire visszajövünk, addigra keressétek meg a valódi adatokat!" És megtalálták!
No persze ezeket akkor sem kötötték az adófizetők orrára, s most is csak a segélycsomag méretéből következtethetünk arra, mekkora bajban vagyunk.

Amiből kizárólag azért húznak ki bennünket, mert beláthatatlan következményei lennének annak, ha egy uniós tagország csődbe menne. Ezzel újabb lendületet adnánk a nemzetközi bizalmi válságnak, miközben az osztrák és a német bankrendszert is magunkkal rántanánk a sírba. Vagyis sokkal többe kerülne a magyar csőd, mint Budapest megmentése.

Csak ne tessék azt gondolni, hogy ezt a bankvilág el fogja nekünk nézni. A bankárok nem tartoznak a feledékeny emberek közé, és keményen meg fogják kérni az árát annak a nagylelkűségnek, amelynek keretében az IMF-nél lévő magyar kvóta tízszeresét hitelezik nekünk. A svájci frankban felvett lakáshitelek törlesztőrészletei már a múlt hónapban felmentek tíz százalékkal, s még legalább ugyanennyivel emelkedhetnek. A másik megoldás még rosszabb a 11,5 százalékos forint alapkamat mellett. Eközben az exportlehetőségek és az itthoni fogyasztás beszűkülése miatt tízezrek kerülhetnek az utcára.

Ráadásul azokat a reformokat, amelyeket hőn szeretett pártunk és kormányunk elhalasztott a pénzbőség idején, most a szűk esztendőkben leszünk kénytelenek végrehajtani, mert máskülönben már az IMF sem fog kölcsönt adni a százmilliárd dollár körüli államadósság részleteinek törlesztésére. Annak a többletjövedelemnek, amivel a külföldi hitelből fedezett jóléti intézkedések jegyében a kormány megvásárolta a szavazók jóindulatát, most legalább a kétszeresét fogjuk visszafizetni. A mentsvár, az euró eközben egyre messzebbre kerül, éppen a túl nagy államadósság és azoknak a reformoknak az elhalasztása miatt, melyeket a szomszédos országok már végrehajtottak. És ezt sem én huhogom, hanem a BBC írja Magyarországról elemzésében.